Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Sanna, Ignazio - Török Csaba (ford.): Bírám és üdvözítőm: Jézus Krisztus
Bírám és üdvözítőm: Jézus Krisztus 5 különféle formáit szülik meg. Hiszen végül már nem biztos többé az sem, hogy az örök élet reménye Istennek Jézus Krisztuson keresztül adott ígéretén alapul, vagy egy olyan üdvözítőn, akit még vámunk kell. A dolgok ilyetén állása az Egyházon belül és kívül bizonnyal meggyengítette az eszkatolo- gikus reményt, ám ugyanakkor az is biztos, hogy nem szüntette meg a végső okok keresését, amelyek megmagyarázhatják az élet és a halál misztériumát. Az ember nem elégedhet meg az időleges és az átmeneti szférájával, az örökkévalóság vágya átjárja szeretetét, életének nagy döntéseit, munkáját és bizonytalanságait. Ha nem talál kielégítő válaszokra a keresztény hitben, akkor az asztrológia, a mágia, az ezotéria vagy a gnózis primitív kifejeződéseihez, az új vallási mozgalmakhoz, sőt akár szekták, távoli keresztény ihletéssel bíró vagy Keletről érkezett csoportok sokaságához fordul. Ebben a szövegkörnyezetben helyezkedik el a reinkarnáció hitére való újfajta fogékonyság, amely elképesztő gyorsasággal terjed még a hagyományosan keresztény közegekben is, s amely látszólag közvetlen megoldást kínál a válasz nélkül hagyott kérdésekre.3 A keresztény eszkatológiát szükségszerűen kihívás elé állítja ez a szekulá- ris eszkatológia. Ezért fel kell mutatnia az eszkatologikus jövőt, amely mint nem evolutív, nem tervezett, nem szabadon rendelkezésre álló jelenik meg: olyan jövő ez, amely Isten hatalmának a legjelentőségteljesebb terét képezi, a helyet, ahol újra meg újra jelenvalóvá lesznek Istennek azok a mindent átalakító közbeavatkozásai, amelyek meghaladják a múlt minden lehetőségét. Olyan jövő ez, amely a szeretet gyümölcse. Azt mondtuk, hogy a Krisztusesemény - különösképpen is az Üdvözítő átmenetele a halálból a feltámadásba - az, ami az eszkatológia sajátosan keresztény dimenzióját képezi. Ez ad választ a halál feloldhatatlan problémájára, ami nem más, mint minden egzisztenciális életterv végső felvonása. Jézus Krisztus feltámadásának fényében az ember halála többé nem olyan történés, amelyet le kell győzni, hanem a jövőre való eljutás kötelező lépcsőfoka. Ez a folyamat nem olyan valóság, amely egyszerűen a halál után következik, hanem olyan valóság, amely egyenesen a halálban és a halálból születik meg. Jézus Krisztus halála garantálja az élet folytonosságát a folytonosságnak a halálban bekövetkező megszakadásával szemben, s amely az idő vágyakozásait az örökkévalóság rendeléseihez köti. A jövő a jelennel való folytonosságában s folytonosságszakadásában immár személyes arcot ölt: elszakad az ember vagy az Isten országának általánosságban vett utópiájától, és az ember és az Isten országá3 L'Unico e i Mohi. La salvezza in Gesii Cristo e la sfida del pluralismo (szerk. Coda, P.), PUL-Mursia, Roma 1997.
