Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Sanna, Ignazio - Török Csaba (ford.): Bírám és üdvözítőm: Jézus Krisztus
IGNAZIO SANNA Bírám és üdvözítőm: Jézus Krisztus 1. AZ ESZKATOLÓGIA ÉS A JÖVŐ SZINTJE 1. A Credo második artikulusának meghirdetése, amely Jézus Krisztust bíróként és üdvözítőként állítja elénk, a keresztény eszkatológia szíve. Létjogosultsága a Jézus Krisztus-eseményből fakad, amely megvalósítja az „idők teljességét” (vő. Mt 1,15). A Jézus Krisztus-esemény - amelyben ő „a szentség lelke szerint a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult” (Róm 1,4) - a lelke a személyes eszkatológia szintjeinek, amelyek a teológiai hagyomány szerint nem mások, mint a „halál, ítélet, pokol, paradicsom”. Napjainkban ezen valóságok hirdetése és ezek hitbeli dimenziója szükségszerűen szembekerül a kortárs kultúrával. Különösképpen is igaz ez a lényegi elkülönítő jegyre, vagyis a jövő szintjére. Az ember történelmi lény, aki egy egyetemes jövő láncolatába horgonyzottan él. Beteljesülésben lévő, a jövőre nyitott lény, aki a jelentések maradandó horizontját, a boldogságra való biztos eljutást, az élet, a szeretet és a személyek közötti közösség biztosítékát keresi. Azonban létezése során először a beteljesületlennel, a még nemmel, a távlattal találkozik. Ezáltal a létező ontológiáját felváltja a jövő ontológiája, s maga az élet egy a jövőre nyitott ablakká válik. A szekularizált társadalom, amelyet az ember létezése ablakán keresztül megpillant, a jelentések változó horizontjait kínálja fel neki, amelyek a munkához, a családhoz, az egészséghez, a jóléthez és a nemes humanitárius eszmék iránti elköteleződéshez kapcsolódnak. Mindez az önmegvalósítás történelmi reményeit ébreszti fel lelkében, és új, mind igényesebb és egyre radikálisabb életvitel vágyát tárja fel előtte. Ezen felül felkínálja neki a felszabadítás és az emberi fejlődés tökéletes célkitűzéseit, amelyek feleslegessé teszik a másik életre és a másik dimenzióra való vágyakozást. Végezetül pedig elfeledtetik vele a halált, s mindazon kérdéseket, amelyek kikerülhetetlenül kötődnek hozzá. A jövőnek ez a szintje, amely az élet szekularizált látásmódjához kapcsolódik, napjainkra egyfajta hit jellemvonásait öltötte fel, és a föld vallásának
