Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Tück, Jan-Heiner - Török Csaba (ford.): Bíró és üdvözítő: eszkatoligikus megközelítés

Bíró és üdvözítő: eszkatologikus megközelítés

9

vértanú, maga is ugyanígy imádkozott az őt földre sújtó kövek áradata alatt: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” (ApCsel 7,60).

Aki eljön, ugyanaz tehát, mint akit már megismertünk a hit által, vagy még inkább akit oly mértékben ismerünk, amilyen mértékben engedjük átalakítani önmagunkat imáinkban, gondolatainkban és cselekedeteinkben az ő üzenete által. A vég tehát nem egyszerűen egy katasztrófaszerű pusztulás vagy egy névtelen végzet - olyan gondolat ez, amelyre eljuthatunk minden teológiai eszmefuttatástól függetlenül is, amennyiben az apokaliptikus válságot meghirdető jelekre hivatkozunk. Nem, a történelem végén - ameny- nyiben komolyan vesszük a eredőt - mindenkinek a feltámadott Keresztre feszítettel való döntő találkozása található: „Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszát tett-e” (2Kor 5,10).

(2) „...ÍTÉLNI.,.”-AZÍTÉLET MINT AZ IGAZSÁGRA VALÓ ELJUTÁS FOLYAMATA

Ezen elképzelés által - mindenki személyes szembenézése Jézus Krisztussal és ítéletével - a credo ellene mond annak a végső soron teljességgel cinikus mottónak, miszerint: „a világ történelme a világ ítélete”11. Ha valóban a történelem az ítélet, akkor vannak olyanok, akik sikeresek a történelemben, akiknek igazuk van: a győztesek győztesek maradnak, a vesztesek vesztesek, a bűnrészesek, akik úgymond semmit sem tettek és a tanúk, akik azt állítják, hogy semmit sem láttak, elmenekülhetnek felelősségük elől.

A hit szembehelyezkedik egy ilyen látásmóddal az eljövendő ítélet kapcsán, ahogyan ez kifejezésre jut az ítéletről szóló nagy beszédben Máténál (Mt 26,31-46) - olyan beszéd ez, amely határozottan hatással volt a fentebb említett ikonográfiái programokra. Itt az kerül a középpontba, hogy mit fog tenni az eljövendő Emberfia. A dicsőség trónján fog ülni - isteni kiváltságainak szimbóluma ez -, és ítélkezni fog minden nemzet fölött.

F. Schiller Resignation c. versét, ahol ezt olvassuk: „Die Weltgeschichte ist das Weltgericht” (ld. Sämtliche Werke, Bd. 1 (szerk. G. Fricke - H. G. Göpfert), München 1987“, 133). A hegeli történelemfilozófia úgy értelmezte ezt a verset, mint ahol nyilvánvalóan egy teodlceával találkozunk, amely integrálja az emberi érdekeket, érzelmeket és még a háborúkat is az „értelem csele” által a szabadság és az értelem progresszív történelmébe, illékony pillanatokká redukálva őket. „(A történelem negatlvjával való) kiengesztelődést nem lehet másképp várni, mint a pozitív megismerése által, amely által a negatív úgy tűnik fel, mint valami alárendelt és meghaladott” (ld. még Vorlesungen über Philosophie der Geschichte [Werke, Bd. 12], Frankfurt am Main 1986, 28).