Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Török Csaba: Gender studies és teológia - Harcok és távlatok
84 Török Csaba helyezte, hogy művelje és őrizze■ (...) Azután így szólt az Üristen: »Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.« Az Üristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette"28. Első - és felületes - olvasásra mi derül ki a szövegből? Az Isten eredetileg csak férfit teremtett, őt áldotta meg, neki adta oda az Édenkertet. Ő érezte magát egyedül, ezért kapta meg az állatokat társul. Mivel az állatok nem elégítették ki társ-igényét, csak ezért teremtett utólagosan az Isten asszonyt is mellé. Mi következik ebből? A nő alárendelt szerepe (a férfi önmagáért van, a nő a férfiért). Mintha a teremtés-elbeszélés visszaigazolná (vagy: ideológiailag megalapozná) a patriarchális társadalmi berendezkedést annak minden igazságtalanságával és visszásságával egyetemben. Ez azonban csak a felszínes olvasat. Ha a szövegben a férfi és a nő viszonyát helyesen akarjuk megérteni, el kell olvasnunk Ádám ujjongását is: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett"29; majd az ehhez hozzáfűzött mondatot: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz"30. Mi fejeződik itt ki? A totális egység, az „egy húsból valóság" öröme. Hogy nincs szó alá-fölérendeltségi ideológiáról, azt az érdekes mondat mutatja: „ezért a férfi elhagyja..- ez épp ellenkezik a társadalmi gyakorlattal, amely a magyar nyelvben is kifejeződik: feleségül vesz, feleségül megy az ember. A társadalmi gyakorlatban a nő az, aki elhagy mindent, hogy a férjéhez (és a férje családjához) csatlakozzék, a helyzet tehát kiegyensúlyozatlan és alkalmat ad az alá-fölérendeltségre. Az eredeti szöveg - amelyet majd maga Jézus is idéz - épp ez ellen szólal meg. A férfi és a nő ugyanazzal az elhagyással kell, hogy egymáshoz ragaszkodjék, vagyis kölcsönös feltétlenségben, egyforma áldozattal, teljes egyenrangúságban. Miért volt más a gyakorlat? Miért használták fel századokon át a fenti bibliai szakaszt a női alávetettség logikájának igazolására? Erre a bűnbeesés története adja meg a választ. A férfi-nő viszony felborulásában, egyensúly28 Tér 2,6-8.15.18-22. 29 Tér 2,23. 30 Tér 2,24.
