Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Török Csaba: Gender studies és teológia - Harcok és távlatok
Gender studies is teológia 85 vesztésében a Szentírás a bűn következményét látja, amit Isten drámai keménységgel fogalmaz meg, amikor így szól Évához: „Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad”31. A teremtéskori emberi konstitúció, a nemek viszonyának tragikus szétzuhanása ez, az elidegenedés és a létezés helyébe lépő birtoklás szemlélete. Mindez nem Isten akarata, hanem az emberi bűnösségnek, vagyis a belső megosztottságnak, „a test kívánságának, a szem kívánságának és az élet kevélységének"32 a következménye. Mint ilyen, nem szolgálhat alapul semmiféle társadalmi egyenlőtlenség igazolására, hanem épp ellenkezőleg: örökös figyelmeztetés és meghívás a szociálisan és kulturálisan rögzült igazságtalanságok leküzdésére. Mindez még világosabban mutatkozik meg az első (kronológiai szempontból későbbi) teremtéstörténetben. Ott az ember teremtése nem lineáris egymásutániságban lejátszódó eseménysor, hanem egyetlen egy teremtői aktus: „Isten újra szólt: »Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.« Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket"33. A szövegrészlet több szempontból is érdekes. Mi legfontosabb elemként azt emeljük ki, hogy az Isten az ember teremtéséről, és nem a férfi és a nő megalkotásáról határoz. Más szóval: a nemi differenciáltság az emberi létezés szükségszerű járuléka, előbb vagyunk emberek, és mert emberek vagyunk, létezünk szükségszerűen férfiként vagy nőként. így tehát minden isteni ajándéknak - az istenképűségnek, az áldásnak, a megbízatásoknak és a föld fölötti uralomnak - nem a férfi vagy a nő a hordozója, hanem az ember. Ezen a ponton szövegünk még inkább egyértelműen állítja elénk férfi és nő egységét és egyenlőségét. E gondolati kettősséget a Katolikus Egyház Katekizmusa a következőképpen ragadja meg: ,A férfi és a nő teremtve vannak, azaz Isten akarta őket: egyrészt mint emberi személyeket tökéletes egyenlőségben, másrészt saját férfi és női mivoltukban. A »férfiúi lét« és »női lét« jó és Isten akarta valóság: mindkettőnek, a férfinak és a nőnek elveszíthetetlen méltósága van, melyet közvetlenül Istentől, Teremtőjüktől kapnak. A férfi és a nő ugyanazzal a méltósággal »Isten képmása«. »Férfiúi és női mivoltukban« tükrözik a Teremtő bölcsességét és jóságát”34. 31 Tér 3,16. 32 Vö. ljn 2,16. 33 Tér 1,26-28. 34 KEK 369.