Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Söding, Thomas - Szax László (ford.): A szabadság szabaddá tesz (Gal 5,1) - Pál és az autonómia kritikája
A szabadság szabaddá tesz (Gal 5,1) 73 ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek.” (Gál 5,17) A test ki van téve a kísértésnek, a szenvedélyeknek adhatja magát. Az ember testként függ a világtól, esélyt hordoz a bűn elkövetésére és ki van téve a halálnak. Az ember testisége nem csak külsőség, hanem lényéhez tartozik. Az ember, akit Pál a fenti idézetben elénk állít, nemcsak test, hanem lélek is. Isten belé lehelte lelkét. Elméletileg minden embernek meg van a lehetősége, hogy a Teremtőt és a teremtményt egymástól megkülönböztesse és józan eszével a bálványimádást elkerülje. Lelkiismerete mindig mellette áll, hogy a jó és a rossz közötti különbséget számára megmutassa. Az ember a test és a lélek kettősségében él. Még a hívőknek is vannak vágyaik, melyek - ha akaratuk gyenge - fölébük kerekednek. A kiutat Isten lelke mutatja meg. A hívők számára megmutatja igazi énjüket azáltal, hogy az emberek saját teremtett lelkét erősíti. „(...) lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait.” (Gál 5,16) A test kívánságai ugyan megmaradnak, de nem érik el céljukat, hogy uralják az embert. A szabadság engedelmes Istennel szemben. Az akarat szabadsága nem abban áll, páli és sztoikus értelemben egyaránt, hogy szabad utat adjunk az elementáris vágyaknak, az erotikus élvezetkenek vagy a spontán kívánságoknak. A sztoikusok szerint az ember akarata csak akkor szabad, ha az isteni Logosz, a világiélek formálja. Pál szerint a szabadságot a Jézus Krisztussal való találkozásban nyeri el. 4. SZABADSÁGJOGOK Az ókori Római Birodalomban szabadnak számított az, akinek az élethez való jogára másoknak ügyelniük kellett. Ez a szabadságjog a római polgárokat, különösen a nemességet illette meg. Ehhez képest erős ellentéttel bír a Pál által hirdetett, a Megfeszítettről szóló tanítás. Pál is tisztában van ezzel, de ez nem hátráltatja őt abban, hogy az Egyházban uralkodó hit szabadságát hirdesse. Ezt semmilyen más politikai rendszer megvalósítani nem tudja: Szabadságot biztosítani nem mások kárára, hanem együtt másokkal.
