Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Söding, Thomas - Szax László (ford.): A szabadság szabaddá tesz (Gal 5,1) - Pál és az autonómia kritikája

74 Thomas Söding A szabadság a görög és a római politika nagy szava, amely a részvételre való jogosultságot jelenti. Az állam, amely a szabadságot biztosítja, mivel a polgá­rok elkötelezettségén alapszik, az embert, mint politikai lényt szólítja meg. Alexandria, de még inkább a Római Birodalom felemelkedése azonban a politika hatalmas válságát eredményezi. A szabadság, amelyet a nemesség a császárok alatt megtapasztal, abban áll, hogy politikailag nem vállalnak semmiféle szerepet. A szenátus ugyan sok jogot megtart magának, hatalma azonban nincs. A szabadság azok privilégiuma lesz, akik megengedhetik maguknak a római polgárság jogát. Cicero volt az egyik író, aki már száz évvel Szent Pál előtt a köztársaság­ról írt művében élesen analizálta a kialakult krízist. a) Politikai szabadság b)Szabadság az Egyházban Pál a Korinthusiaknak írt levelében a test és a végtagok egyenlőségét magya­rázza, nemcsak azért, hogy új alapokra helyezze a sokszínűség és egység vi­szonyát, hanem azért is, hogy egy régi politikai utópiát is a fejére állítson. A római és görög politikai teológia fontos szabálya, hogy egy szervezet csak akkor működhet jól, ha minden tagja lázadozás nélkül együttműködik. Ré­gi vágy egy olyan szolidáris társadalom felépítése, amelyben az egyén nem szükséges, hogy saját boldogulását, érdekeit feláldozza. Pál azonban amellett van, hogy egy ilyen közösség, amelyet a szabadság és az igazságosság köt össze, nem egy birodalomban, hanem az Egyházban valósulhat meg. Az apostol ezen politikai igénye, amely éppen Róma poli­tikai teológiájának kritikájában ölt testet, jelentkezik abban, hogy leveleit a „Tesszaloniki Egyházhoz” vagy a „Isten Korinthusi Egyházához” címzi, amelyben az egyház (=ekklesia) szó a profán görögben a városállam szava­zójoggal rendelkező polgárainak összességét jelenti. Az Egyházban ezekkel a „polgárjogokkal” a hit és a keresztség által minden hívő rendelkezik, le­gyenek bár zsidók, görögök, rabszolgák vagy szabadok, férfiak vagy nők, ci­vilizáltak vagy barbárok, tanultak vagy tanulatlanok. Pál sok szempontból a szabad ember előképe. Aki már Krisztusban sza­bad, akár a szabadságjogairól is lemondhat - mások jogának és szabadságá­nak javára. Ez az igazi szabadság, amelyhez az Egyház helyet biztosít.

Next

/
Oldalképek
Tartalom