Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Söding, Thomas - Szax László (ford.): A szabadság szabaddá tesz (Gal 5,1) - Pál és az autonómia kritikája
72 Thomas Söding 3. AZ AKARAT SZABADSÁGA A szabadság páli teológiája a bibliai monoteizmus, Jézus halálának és feltámadásának horizontjában fejlődik. Ezért is fontos az a kérdés, hogy az apostol a szabadságról egy speciáls teóriát dolgoz-e ki? Az akarat szabadsága kulcstéma. a) A sztoikus koncepció Az újszövetségi idők legambiciózusabb filozófiai szabadságkoncepcióját a sztoikusok szolgáltatják. Epiktetosz így ír: „Szabad, aki úgy él, ahogy akar, aki nem szenved szükséget, nem áll erőszak és kényszer hatása alatt.” Döntő a jóakarat. Nem lesz valaki jó, bármennyi tényező is motiválja, hanem csak akkor, ha teljes egységben van az istenivel. A sztoikus szabadsághoz hozzátartozik a szükség felismerése. Epiktetosz tudja, hogy szükség, kötelesség és határok nélküli élet nem létezik. A szabadság abban mutatkozik meg, hogy miként állunk ezekhez. Az első lépés ezek felismerése a tagadás helyett, második lépés a lehetőség szerinti változtatás, a harmadik pedig a megváltoztathatatlan elfogadása. Az emberek megbéklyózva is lehetnek szabadok és ragyogó körülmények között is rabszolgák. b) A páli koncepció A páli szabadság-teológia nem jelent visszaesést a sztoikus szabadság-filozófiához képest, hanem inkább túlmutat rajta. Bátorság, tudás, becsületesség, jóság és hűség, erőszakmentesség és önuralom jelentik a keresztény lét erényeit, amelyek Pál szerint a hit valódiságát és a Szentlélek működését jelzik. Az egzegéták egyetértenek abban, hogy Pál sokhelyütt sztoikus gondolatokat karol fel. Ami a sztoikus filozófiából hiányzik, az a pillantás az emberi bűnök sza- kadékába és a mennyei boldogság csúcsára. Hiányzik belőle a megmagyarázhatatlan gonosztól való halálos félelem, a megbocsájthatatlanság kárhozata és ezek mellett az örök üdvösség és az örök élet is. Pál a bibliai monoteizmus talaján áll. Úgy gondol Jézus Krisztusra, hogy az a kereszten magára vette a bűn minden átkát, sőt még azt is gondolni merészeli, hogy maga a Törvény is a gonosz eszközévé válhat, hiszen nem tudja megakadályozni az embereket a bűn elkövetésében. Pál az emberi akarat szabadságával kapcsolatos konzekvenciákat levonva élesen fogalmaz. „A test
