Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Söding, Thomas - Szax László (ford.): A szabadság szabaddá tesz (Gal 5,1) - Pál és az autonómia kritikája
A szabadság szabaddá tesz (Gal 5,1) 71 A II. Vatikáni Zsinat idején merült fel ismét erőteljesen az a kérdés, hogy miként lehetséges a Szövetségben való részesedés, a Krisztussal való közösség által az Istennel való közösség és az Egyházban való tagság? A kérdésre adandó válaszok a Törvény kritikáját is tartalmazzák. Még ha az Istenhez való szövetségi hűség felbonthatatlanságát hangsúlyozzuk is, mégis a Galatákhoz és a Rómaiakhoz írt levelekben megmarad, hogy a Törvény a bűnösöket, akik figyelmen kívül hagyják, megátkozza. „Átkozott, aki nem teljesítvén nem tartja érvényben e törvény szavait!” (MTörv 27,26); „Azokat viszont, akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok sújtja. Az írás ugyanis ezt mondja: >Átkozott mind, aki nem tartja meg hűségesen, ami a törvényben van.<” (Gál 3,10) Az önigazoláshoz hozzá tartozik a Törvény átkától való megszabadulás, melyet Jézus Isten áldásává változtat. A Tóra nem birkózik meg a bűn túlerejével, azért van, hogy a bűnöket felismerhessék. Pál előkeresztény tóra-teológiájától akkor tér el először, amikor azt analizálja, hogy a bűn a Tórát használja és a Törvény egyre mélyebben süllyed a halál örvényeiben, ha azt a feladatot kapja, hogy a bűnösöket megmentse. A bűn éppen ott aratja a legnagyobb győzelmet, ahol sikerül azt a benyomást keltenie, hogy a Törvény által elnyerhető az üdvösség. Pál szerint a Törvényt nem azért kaptuk, hogy az embereknek az üdvösséget közvetítse (Gál 3,21), hanem „A törvényszegések miatt kaptuk, míg el nem jön a leszármazott, akinek az ígéret szólt.” (Gál 3,19) Pál a Törvény kritikáját a Gál 5,1 közelében fejti ki. A liberális teológiában gyakran úgy utalnak rá, hogy Pál feloldotta a rituális törvényt és megerősítette a szokás törvényét. Ezt az elméletet Immanuel Kant népszerűsítette. A törvény kritikája, amelyet Pál éles szavakkal fejt ki, azonban nem a Törvény elvetéséhez, hanem annak beteljesítéséhez vezet. A hit, amely a szeretet által hat, nem oldja fel a Törvényt, hanem megvalósítja azt, annak célja szerint. „Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” (Gál 5,14) „Hiszen a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben tetőződik: Szeresd embertársadat, mint saját magadat.” (Róm 13,9) A Törvény nem tud ellenállni a bűn hatalmának, de nem is áll szemben a szabadulásra meghívással, sőt annak megvalósulását három féle módon szolgálja: megmutatja a bűnösnek, hogy bűnt követett el, igazolja a hitet, és utat mutat az igazságossághoz. c) Szabadság és Törvény
