Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Söding, Thomas - Szax László (ford.): A szabadság szabaddá tesz (Gal 5,1) - Pál és az autonómia kritikája
70 Thomas Söding Jézus Krisztus a szabadító, önmaga is szabaddá vált - a haláltól, amelyet elszenvedett, a bűntől, amelyet helyettesként magára vett, a törvény átkától, amelyet áldássá változtatott (Gál 3,13). A szabadság Pálnál üdvösség-fogalom, hasonlóan a megváltáshoz és az istengyermekiséghez, miközben az üdvözülés, a megbékélés és a megszabadítás azt a folyamatot jelölik, amely által a hívek elnyerik az üdvösséget. b) Szabadság a bűntől és a haláltól - szabadság a szeretetre A szabadság, amelyet Pál Krisztusban megvall, a bűntől és a haláltól való szabadságot jelenti. Nem az a lényege, hogy a hívők nem szenvedik el többet a kísértést, nem szegik meg Isten törvényeit és nem halnak meg. A szabadság Krisztusban azt jelenti, hogy a bűnök bocsánatot nyernek és új erő támad a jó cselekvésére. A szabadítás kozmikus összefüggéseit Pál a Galatákhoz írt levél bevezetőjében ismerteti: Jézus Krisztus (...) aki odaadta magát bűneinkért, hogy kiragadjon minket ebből a jelen gonosz világból, Istenünk és Atyánk rendelése szerint.” (Gál 1,4). A menekülés, amelyet Pál a Galatáknak hirdet, nem más mint egy Exodus a „gonosz világból”, amely a jelent uralja, Jézus Krisztus idejébe, amely az Ő eljövetelével kezdődött. A szabadulás a hívőket azonban nem vezeti ki a világból, hanem újólag bevezeti őket abba. Jézus maga sem menekült a világ elöl, benne élt, hogy Isten kegyelmét megvalósítsa. A szabadság, ahogyan Pál gondolja, túlmutat a politikai szabadságon és az egyéni választás lehetőségén. Teljes körű szabadulásról van itt szó, szabadságról mindattól, ami az emberi életet beszorítja és terheli. A bűntől és a haláltól való szabadulás a szeretetre való megszabadulás (Gál 5,13). Az aga- pé igen az igenre, melyet Isten mond az embernek, igen Jézus Krisztusra, akiben Isten szeretete emberré lett. „Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelő- dött a világgal” (2Kor 5,19) - hangzik Pál jelmondata. A szolgálat Istennek és a felebaráti szeretet a szabadság aktusai. Pál apostol az embert Isten képmásaként tekinti, Jézus Krisztus fivéreiként és nővéreiként. Önmagunk szeretete, a felebaráti szeretet és az istenszeretet nem zárják ki egymást, hanem egymást feltételezik és erősítik.
