Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Granados, José - Török Csaba (ford.): Az új Hozsanna az új Templomban - Jézus bevonulása Jeruzsálembe
6 Jósé Granados cselekszik, hanem olyan emberként, aki a békés módon felépülő királyságot hirdeti meg. Jézus korábban már boldognak hirdette a szelídeket, és arra intette tanítványait, hogy tanuljanak az ő szelídségéből6. Fontos megjegyeznünk, hogy a bevonulás a jeruzsálemi Templomig tart, ahogyan ezt egész pontosan meghatározza a Zakariástól, a szentély helyreállításának prófétájától vett idézet szövegkörnyezete: „Házam mellé rendelem őrnek" (Zak 9,8). A ház Isten Temploma volt, amely az idők végén kiterjed majd Júdea egész földjére, az emberi élet minden szintjét áthatva az isteni szentséggel (Zak 14,20)7. Ezen felül Jézus jeruzsálemi bevonulását az Olajfák hegyéről kezdi, ahonnan elindult az Úr dicsősége, amikor elhagyta a Templomot, és népe előtt ment a babiloni fogságba. A szamár, amelyre korábban még nem ült fel ember, alkalmas volt a kultuszban való alkalmazásra (ld. lSám 6,7-8); és ebből arra következtethetünk, hogy a király, aki érkezik és elhozza az egyetemes uralmat, pontosan a Templommal, az Úr házával való kapcsolatban fogja megvalósítani ezt. Ezen a helyen - egy konkrét cselekvésbe átalakítva és Jézus személyében megvalósítva - fellelhetjük az ország meghirdetésének lényegi elemeit. Egyrészt annak eszkatologikus karakterét: egy olyan király érkezik, aki uralkodni fog az egész földön, és aki úgy mutatkozik meg, mint az idők beteljesülése. Elangsúlyozni kell bevonulásának alázatosságát: ez az ország a kicsinyek országa, akik nem hatalommal és erőszakkal, de szelídséggel és békével hódítanak. E két szempont az Atyára való utalásban egyesül: egy olyan ország ez, amely a Templomban alapítódik meg, és amely Jézusnak az Atyával fennálló kapcsolatán nyugszik. Az Atya különleges jelenléte adja meg az ország sajátos karakterét a történelem végső eseményének és Isten paradoxszerű cselekvésének idején, amelyet csak a kicsinyek fognak fel, és amely rejtve marad ennek a világnak hatalmasai előtt. Mivel Isten Jézus Atyja, azé, aki úgy mutatkozhat be, mint a végleges király, és királyi uralmát a fiák alázatosságához társíthatja, ezért mindenki úgy fogadja őt, mint a felülről jövőt, és kiáltja: „Hozsanna”. 6 Ld. Klemens Stock, Las Bienaventuranzas de Mateo 5,3-10 a la luz del comportamiento de Jesus, Ed. Calabra, Madrid 2004. 7 A. Spatafora, From the »Temple ojGod« to God as the Temple: a Biblical Theological Study oj the Temple in the Book oj Revelation (Tesi Gregoriana. Series Theologica), PUG, Roma 1997, 50-51.
