Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Granados, José - Török Csaba (ford.): Az új Hozsanna az új Templomban - Jézus bevonulása Jeruzsálembe
Az új Hozsanna az új Templomban 5 nyal Nézd, közeleg királyod, alázatos, szamáron jő." A prófécia a prófétát megelőző időkre nyúlik vissza: Zakariás itt a Teremtés könyvének egy szakaszát dolgozza fel újra. Arról az áldásról van szó, amelyet Júda apjának, Jákobnak a kezéből fogad: „Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki. A szőlőtőhöz köti [szamár] csikóját és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát” (Tér 49,10- 11)3. Ha Jákob szőlőhöz köti szamárcsikóját, Jézus azt kéri tanítványaitól, hogy oldjanak el egy szamárcsikót, amelyet aztán odavisznek majd hozzá. A zsidó szentírás-magyarázók a jákobi áldásban mindig is messiási jövendölést láttak. A szamárcsikó hátán való bevonulást úgy olvasták, mint a Messiásnak, Dávid fiának a próféták által várt bevonulását. Egyes rabbinikus hagyományok ily módon hivatkoznak a szamárra, amelyen majd a Messiás érkezik: „Ez egy rendkívüli szamár, ugyanaz, amelyet Ábrahám arra használt, hogy Izsákot vigye, és ugyanaz, amelyen majd végezetül a Messiás király kinyilvánítja magát, miként azt Zakariás próféta mondja”, és ugyanígy nyilatkoznak arról a szamárról is, amelyen Mózest visszatért Egyiptomba (Kiv 4,20): „Ugyanaz a dolog, amelyet az első megváltóról írtak, áll az utolsóra is”4. Hozzá kell tennünk, hogy a jóslat, átlépve Izrael népének határait, egyetemes horderejűvé válik: sajátos módon a prófécia a korabeli hellenisztikus kultúra részévé válik, amely szintén vár egy titokzatos királyt, aki majd Keletről érkezik, és akit Oriens néven hívnak. Van egy ókori szerző, aki ezt az új királyt Vespasianus császárral azonosítja, aki Júdeábán hadakozott akkor, amikor a Nero halála utáni öröklési krízis megkezdődött5. Ebből következik az a mód, ahogyan Jézus majd ezt a jóslatot értelmezi és beteljesíti, ideértve mindazon következményeket, amelyek lehetővé teszik, hogy megértsük a kereszténység egyetemes jelentőségét és viszonyát a földi uralmakhoz. Első helyen ki kell emelnünk, hogy ez a szamárháton ülő király olyan jel, amelyet a Zakariás-jövendőlése következő versének fényében kell értelmeznünk, amely a lovakat a harci hatalommal azonosítja: „Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a népeknek” (Zak 9,10). A Messiás nem lovon, az erő jelképén érkezik, hanem szamárháton, mint a béke hírnöke. Nem forradalmár Krisztusként 3 Ld. Joseph Blenkinsopp, »Oravle of Juda and the messianic entry«, in journal of Biblical Litte- rature 80 (1961/1), 55-64, 56. 4 Eliezer rabbitól vett idézet Dominique de la Maisonneuve nővérnél, »Le Messie et son äne ä la lumiére de la tradition rabbinique«, in Kretschmérienne: Melanges René Laurentin, Desclée, Paris 1990, 139-144, 141. 5 Ld. Blenkinsopp, i.m., 61.
