Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Poniatowska, Monika - Török József (ford.): A szamár mint szimbólum a vallásban és a kultúrában
Monika Poniatowska A szamár mint szimbólum a vallásban és a kultúrában Erős, mint egy oroszlán! Hűséges lehet, mint egy kutya, hiú, mint egy páva. A szamarat illetően azonban teljesen más a helyzet, mert ostoba, makacs és lusta. Ezek a kifejezések mély gyökereket vertek a közbeszédben. „Szamárrá válók, amelyre te majd felülsz és ez által közelebb jutok hozzád.” Szent Ágostontól ezt a mondatot Joseph Ratzinger még érsek korában idézte. Hogy is van? Ez a tudós, a jövendő pápa az ostobaság szimbólumával, a szamárral azonosította volna magát? Szerencsés lenne egy jövendő pápának ilyen hasonlattal élni? A szamár erősen jelen van az Egyház hagyományában. Mégis a két legfontosabb keresztény eseménynél, Isten Fiának születésekor (karácsony) és húsvétkor, pontosabban virágvasárnap, az ember nem nagyon figyel arra a tényre, hogy a jelen lévő kiváltságos személyiségek között a szegény kis szamár is ott van. 1. ÓSZÖVETSÉG A szamár - az ókorban a közlekedés eszköze Az Ószövetségben a szamár egyszerűen jelen van. A szerzők beszélnek róla anélkül, hogy nagy figyelmet tulajdonítanának neki, bár gyakran említik. Számos esemény szereplője, és kíséri az embert a mindennapokban. Az ókor autójának a szerepét játssza. A Szentírás iumentum, igavonó néven említi. Mint a leggyakrabban használt közlekedési eszköz, lehetősége volt nagyon fontos személyeket hordozni a hátán, mint Izrael 12 nemzetségét, vagyis az egyiptomi József testvéreit (Tér 42,26), vagy Mózest (Kiv 4,20) és Józsuét (Józs 7,24). Hordozta Ábrahámot, aki Moha hegyére tartott Istennek fölajánlandó fiával. »Ábrahám azt mondta a szolgáknak: „Maradjatok itt
