Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Poniatowska, Monika - Török József (ford.): A szamár mint szimbólum a vallásban és a kultúrában
A szamár mint szimbólum a vallásban ts a kultúrában 39 a szamárral”« (Ter 22,5). A szamár elkíséri Ábrahámot a legnehezebb kötelességének teljesítésekor, vagyis amikor engedelmeskedik Istennek. A Bírák könyvében a szamárról úgy beszélnek, mint az államférfiak-fejedelmek hordozójáról (Bír 5,10). A ló és a teve megjelenése után a szamáron ezentúl csak szegény emberek közlekednek, mert olcsóbb volt a tartása a lóénál, és súlyos terheket tudott szállítani. Nélkülözhetetlen a mezei munkánál (íz 30,24), amint a tízparancsolat említi: „Ne kívánd felebarátod feleségét, sem szolgáját, sem ökrét, sem szamarát” (Kiv 20,17). A Szentírás számos szabályt tartalmaz a szamárral kapcsolatban: húsát nem szabad megenni, mert patásállat. Ha az ember elveszett szamarat talál, annak gondját kell viselni gazdájának megtalálásáig; a szántóföldön tilos nála erősebb állattal együtt dolgoztatni - egy igába fogni. Ha valaki ellopott egy szamarat, a tolvaj köteles volt árának kétszeresét megfizetni (Kiv 23). Tehát a szamár értékes volt. Számos helyen említésre kerül a szamár fontos elemként, ám majdnem láthatatlan eszköz Isten kezében. Az üdvösség történetében az események nem véletlenszerűek. így van ez Saul esetében, aki nőstény szamarakat keresve találkozott Sámuellel, a leendő királlyal (lSám 9). Isten az ő bölcsességében egészen egyszerűen a szamarakat használta arra, hogy Saul Sámuel útjába kerüljön, és ez az egymás utainak keresztezése révén adott az Úr választott népének királyt. Még a szamár csontja is szerephez juthat egy győzelemnél: Sámson egy szamár állkapcsával ölt meg ezer filiszteust (Bír 15,12-16). Az öldöklés színhelye a Rámát-Lehi nevet kapta, vagyis: állkapocs-hegy. Az Ószövetségben a szamarak - nagy bölcsen - engedték hátukra rakni a nyerget. Bálaám szamara a Számok könyvében ellenszegült e szabálynak: háromszor volt engedetlen és ezért büntetést kapott. Az angyal ezt mondta Bálaámnak: „A szamár észrevett, s már háromszor kitért előlem. Ha nem tért volna ki, akkor bizony már megöltelek volna, de őt életben hagytam volna” (Szám 22,33). Ez példa a szamár bölcs engedetlenségére, aki engedetlen az ember iránt, hogy Istennek engedelmeskedjék. A nőstény szamár fülei jobban meghallják Istent, mint Bálaám fülei. Az Újszövetség vizsgálata előtt érdemes a névtelen görög szöveget, a Phy- siologust is megvizsgálni. Fanemot hava 25. napján megjegyzi a szerző, hogy a szamárnak a viselkedése különleges - s hasonlatos a napéjegyenlőséghez. Márpedig a szamár vad kiáltása a Gonoszlélek kiáltásának tűnt, a reménytelenség kiáltásának, mert a Sátán elveszítette hatalmát az ember fölött. Kobelin S. szerint március 25 az Egyház hagyományában az Angyali Üdvözlet emlékét őrzi. Talán a Sátán vált reményvesztetté, mert Mária engedelmeskedett, meghirdetvén a bűn uralmának végét a földön?
