Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Puskás Attila: Az Oltáriszentség teológiájának alapvető szempontjai II. János Pál pápa: Ecclesia de Eucharistia című körlevelében
176 Puskás Attila PO 5; LG 11), a Krisztus titokzatos testét a leghatékonyabban építő szentséget (SC 59), az Egyház egységének szakramentumát (SC 47, 48; LG 3, 11), az egyetemes és a részegyház kölcsönös viszonyának valamint a püspöki kollegialitásnak a legmélyebb teológiai alapját (LG 23, 26). A pápai körlevél egy katolikus eucharisztikus ekkléziológia vázlatát körvonalazza, egy olyan egyháztant, melynek szemléletében az Eucharisztia az Egyház életének forrása, középpontja és csúcsa. Az enciklikának ez a középponti tétele, mely körül elrendeződnek az ekkléziológiai kijelentések és a gyakorlati, lelkipásztori következtetések. A dokumentum három fejezete foglalkozik kifejezetten az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatával, három látószögből vizsgálva ezt a viszonyt: „Az Eucharisztia építi az Egyházat” (2. f.: 21-25 pont); „Az Eucharisztia és az Egyház apostoli természete” (3. f.: 26-33 pont); „Az Eucharisztia és az egyházi közösség” (4. f.: 34-46 pont). A körlevél bevezetésében már megfogalmazódik az az alapösszefüggés, melyet az említett három fejezet más-más szempontból kibont (5.p.). A szentmisében kimondott papi szavak értelmén elmélkedve - Mysterium fidei! (íme hitünk szent titka!) - mutat rá a pápa az Eucharisztia, az Egyház és Krisztus húsvéti misztériuma közötti szoros kapcsolatra. Hitünk szent titka az Eucharisztia, hitünk szent titka az Egyház is, s mindkettő Krisztus húsvéti misztériumában gyökerezik, s közöttük lényegi, elszakíthatatlan és bizonyos értelemben kölcsönös kapcsolat van. A szöveg rendkívül tömören fogalmazza meg a három misztérium közötti sokrétű összefüggést, melynek gazdagságát a későbbi fejezetek mutatják meg. Ezt olvassuk a bevezetés 5. pontjának második szakaszában: „E szavakkal az Egyház megvallja Krisztust szenvedésének misztériumában, ugyanakkor kifejezi a saját misztériumát is: az Eucharisztiából való Egyházat. Az Egyház Pünkösdkor a Szentlélek ajándékával lépett a nyilvánosság elé, s indult el a világ útjain, kialakulásának azonban hasonló döntő fontosságú mozzanata volt az Eucharisztia alapítása a Cönákulumban. Az Egyház alapja és forrása a teljes Triduum paschale. De ennek foglalata, elővételezése és ’koncentrátuma’ egyszer s mindenkorra az Eucharisztia ajándéka. Jézus Krisztus ebben az ajándékban bízta az Egyházra a húsvéti misztérium örök megjelenítését (aktualizálását). Ezzel az ajándékkal titokzatos ’egyidejűséget’ hozott létre e Triduum és az évszázadok egész folyamata között”. E szövegrész világossá teszi, hogy az enciklika címe - Ecclesia de Eucha- ristia - mit jelent. Az Egyház Krisztus húsvéti misztériumából ered. Mivel azonban az Eucharisztia nem más, mint ugyanazon húsvéti misztériumnak a foglalata, elővételezése és koncentrátuma, állíthatjuk, hogy az Egyház magából az Eucharisztiából ered. A szöveg ezt a kijelentést kétféleképpen érti.
