Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Puskás Attila: Az Oltáriszentség teológiájának alapvető szempontjai II. János Pál pápa: Ecclesia de Eucharistia című körlevelében
Az Oltáriszentség teológiájának alapvető szempontjai... 177 Egyfelől, az utolsó vacsorán az Eucharisztia megalapításával Jézus már elővételezte húsvéti misztériumát, és szentségi módon részesítette benne apostolait. így a húsvéti misztériumot elővételező Eucharisztia az utolsó vacsorán történetileg tekintve lényegi mozzanata az Egyház jézusi alapításának. Ebben a történeti értelemben igaz tehát, hogy az Egyház az Eucharisztiából ered (Ecclesia de Eucharistia). Másfelől, az Eucharisztia, mint az Egyházra bízott ajándék megörökíti, folytonosan jelenvalóvá teszi (aktualizálja) a húsvéti misztériumot - titokzatos egyidejűségbe von magával a húsvéti eseménnyel - s így nemcsak pontszerű, egyszeri történeti eseményként, hanem a mindenkori jelenben megvalósuló eseményként is állandóan forrása az Egyháznak: az Egyház az Eucharisztiából ered ebben a prezentális-szakramentális értelemben is (Ecclesia de Eucharistia). A szövegben szereplő „egyszer s mindenkorra” kifejezés jól összeköti és kifejezi e két szempontot. „Az Eucharisztia építi az Egyházat” fejezet aztán tovább részletezi az „Ecclesia de Eucharistia” e két jelentését. A történeti szempont taglalásaként kifejti, hogy „A Sínai-hegyen kötött szövetség analógiájára, melyet áldozattal és vérrel való meghintéssel ünnepeltek meg, Jézus szavai és tettei az utolsó vacsorán lerakták egy új, messiási közösség alapjait és megalapították az Új Szövetség népét” (EE 21). Jézusnak a kehely fölött kimondott szavai: „Ez a szövetség vére” (Mt 26,28, Mk 14,24) valóban szó szerinti utalást tartalmaznak a Kiv 24,8-ra („íme, annak a szövetségnek a vére, melyet az Úr ezen föltételek mellett kötött veletek!”), s így kinyilvánítják azt, hogy amint hajdanán a szövetség vérével való meghintés pecsételte meg az Istennel kötött szövetséget és tette Isten népévé Izraelt, úgy Krisztus kiomló vére, szövetséget létesít és megújítja Isten népét, melynek képviselői az utolsó vacsorán a tizenkét apostol. Jézus eucharisztikus szavai elővételezik tehát húsvéti áldozatát, az eucharisztizált kenyér és bor részesíti ebben az áldozatban az apostolokat és ebből az áldozatból megújított szövetség népének, az Egyháznak a magjává teszi őket. Az Eucharisztiának, mint a húsvéti megváltó áldozat foglalatának az egyházalapítás folyamatában elfoglalt lényegi szerepe miatt fogalmazhat így az enciklika: „Az Eucharisztia az Egyház születésének oka” (EE 21). Az Egyház Eucharisztiából való eredetének prezentális-szakramentális szempontját jelzi már a fejezet címe is: „Az Eucharisztia építi az Egyházat”. A századok során „a világ végezetéig az Istennek értünk föláldozott Fiával való szentségi közösség által épül az Egyház” (EE 21). Ennek az építő hatásnak csak három lényeges mozzanatát emeljük ki a szövegből. (1) Az Eucharisztia ünneplése és vétele mindenekelőtt megújítja és megerősíti a Krisztusba való beépülésünket, a vele való személyes kapcsolatot, mely a keresztségben kezdődött el. A Jézussal való eucharisztikus találkozás így egyszerre építi
