Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Granados, José - Török Csaba (ford.): Az új Hozsanna az új Templomban - Jézus bevonulása Jeruzsálembe
Az új Hozsanna az új Templomban 17 anyaméhben. Testében úgy jelenik meg Isten, mint az az őseredeti szeretet, amelyből minden emberi cselekvése születik, és mint az a felhívás, hogy szolgáltassa ki magát a testvéreiért, akikkel közös a teste és a vére (Zsid 2,14). Ily módon tehát úgy foghatjuk fel Jézus életét, mint egy szolgálatot, Istenből fakadó és Istenért való életet, az emberek szolgálatát és az emberekért ajánlott szolgálatot. Jézus halálát és feltámadását tehát úgy szemlélhetjük, mint teste Templomának az elpusztítását és újra felépítését. Istennek az emberi testben való jelenléte Jézusban éri el a teljességét. A Fiú szenvedésében láthatóvá és közelivé teszi az Atya szívét, amely szenved a népe általi visszautasítottságtól, és szüntelenül kinyújtja feléje a kezét... A Fiú testében összpontosul az emberiség minden szenvedése, amely reménység és Isten nélkül él. íme, a misztérium szíve: Jézus húsában az Isten és a - most már a Fiú engedelmessége szerint átalakult - ember közötti egység ajándékozza magát. Jézus haláltusája szükségszerűen átalakítja az emberi természetet, egészen addig a pontig víve azt, ahol az Atyához intézett tiszta könyörgéssé lesz. Ő pedig azzal válaszol, hogy feltámasztja a halottak közül a Fiát. íme a pillanat, ahonnan az új eszkatologikus Templom, a végső szentély támad: Istennek nincs szüksége emberi kezek által épített Templomra, mivel az beteljesül abban a Templomban, amelyet ő maga formázott, Fiának meghalt és feltámadott testében. Ezt a kinyilatkoztatást megerősíti a Zsidókhoz írt levél, amely felidézi a Sátrat, amelyen keresztül Jézus belépett a mennyei szentélybe. A Sátor itt Jézus feltámadott teste, a szentély pedig az isteni transzcendencia maga. Teste révén Krisztus egy Sátrat öltött magára, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy ezen az élő úton járva behatoljon az Istennel való intimitás középpontjába (Zsid 9,11-12; 10,20)28. Krisztus inkarnációja - akárcsak Izrael földje - az egész népnek egyetlen családként való közösségét jelenti. Azt láthatjuk itt, hogy Krisztus cselekvése miként érint minden embert. Szent Ágoston ebben az értelemben nyújtja a Templom és a test közötti kapcsolat egy érdekes értelmezését, amikor felteszi a kérdést, milyen szimbolikus jelentése van a negyvenhat évnek, amennyi idő alatt a Jézussal vitatkozó zsidók szerint felépült a templom (Jn 2,20). Exegézise - még ha olykor túlságosan allegorikusnak tűnik is - nagy mélységeket tár fel. Az ágostoni olvasat hátterében az a bibliai elképzelés áll, amelyben a hús úgy jelenik meg, mint olyan valóság, amely nemzedékről nemzedékre egye28 Ld. A. Vanhoye, »Par la tente plus grande et plus parfaite...«, in Biblica (Commentarii pe- riodici ad rem scintificae investigandam) 46 (1965), 1-28.
