Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Puskás Attila: Az Oltáriszentség teológiájának alapvető szempontjai II. János Pál pápa: Ecclesia de Eucharistia című körlevelében
174 Puskás Attila emberségével, amely emberi lelkét és testi valóját is magában foglalja. Amint a II. Vatikánum tanítja, Jézus sokféleképpen van jelen Egyházában: a szentségekben, a Szentírás szavában, a Krisztust megjelenítő papi szolgálatot végző személyben, az imádkozó közösségben valamint a szegényekben, betegekben, szenvedőkben (SC 7; LG 48). Ám Jézus jelenléte az eucharisztikus színek alatt kiemelkedő és egyedülálló jelenlét. A föltámadt Krisztus itt nemcsak kegyelmi erejével és a liturgikus cselekvés alanyaként, mint fő cselekvő van jelen (aktuális jelenlét), ahogy a többi szentség esetében, hanem szub- sztanciálisan, azaz megdicsőült testével és vérével (szomatikus jelenlét) folyamatos, maradandó módon, amíg a kenyér és bor színe megmarad. A körlevél ugyancsak megerősíti, hogy az eucharisztikus konszekráció (átváltoztatás) titkának leírására az „átlényegítés” a legmegfelelőbb fogalom, mert ez tudja kifejezni, hogy az átváltoztatást követően a mi gondolkodásunktól függetlenül, azaz a tárgyi valóságban, az Úr Jézus teste és vére van valóságosan jelen a kenyér és bor szentségi színe alatt. E jelenlétnek természete szerint az a célja, hogy a szentáldozásban létrejöjjön a bensőséges egyesülés Krisztus és a hívő ember között. Ezért „az Eucharisztia valóban lakoma, amelyen Krisztus eledelül adja önmagát” (EE 16). A körlevél kiemeli az Eucharisztia és a Szentlélek kölcsönös kapcsolatát is. Krisztus valóságos jelenléte az Eucha- risztiában a Szentlélek műve, aki a kenyér és a bor adományaira lehívva (epiklészisz) a megdicsőült Krisztus valóságos testévé és vérévé teszi azokat. Ugyanakkor Krisztus testében és vérében részesedve Krisztus az ő Lelkét is közli velünk, aki a hívő embert átalakítja, Krisztus képére formálja. Krisztus valóságos és szubsztanciális jelenléte miatt imádás és hódolat illeti meg őt az Oltáriszentségben. A szentségimádásban, az eucharisztikusán jelenlévő Krisztus elcsendesedő szemlélésében a körlevél megfogalmazása szerint „folytatódnak és megsokszorozódnak a szentáldozás, a Krisztus testében és vérében való részesedés gyümölcsei” (EE 25). Végül a körlevél kiemeli az Eucharisztia misztériumának eszkatologikus és kozmikus távlatait. Az Eucharisztia nem csak Krisztus áldozatának megjelenítő megemlékezése, s nem csak személyes és szentségi közösségre lépés a valóságosan jelenlévő Krisztussal, hanem „a jövendő dicsőség” záloga is. Záloga és zsengéje annak a beteljesedésnek, amit örök életnek és a test feltámadásának hívunk. Ugyanakkor kifejezi és megerősíti közösségünket a mennyei Egyházzal, az Isten elveszíthetetlen és boldogító jelenlétébe érkezett testvéreinkkel. A Bárány áldozatát ünnepelve a szentmisében célba jutott testvéreink égi liturgiájához kapcsolódunk, akik Isten és a Bárány előtt hódolnak. Az Eucharisztia miközben erősíti reményünket a végső beteljese
