Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Bolberitz Pál: A monoteizmus a nyugati filozófiában
A monoteizmus a nyugati filozófiában 161 vá15. Az ő írásaiban olvashatjuk Istennel kapcsolatban a következő jelzőket: „absoluta maximitas”, „entitás absoluta”, „unitas absoluta”16. Isten Cusanus- nál az „ellentétek egysége” (coincidentia oppositorum). Ezért nála Isten egysége és „hármassága” a metafizikai transzcendencia szintjén egybeesik: „non est aliud absoluta unitas, quam trinitas”17. Nála a legkisebb és a legnagyobb - ami a dolgok világában nem adott - „egybeesik”, és az Universum csak hasonlósága (similitudo) az isteni Abszolútumnak. A „De docta ignorantia” című művében azt írja, hogy az Abszolútum csak „nem megragadható módon ismerhető meg és csupán meg nem nevezhető módon lehet megnevezni” (incomprehensibiliter intelligibile pariter et innominabiliter nominabile esse)18. Ám az Abszolútum mégis „mindent átfogó célja” (terminus universalis) és tökéletes végcélja (finis perfectissimus) az embernek19. Cusanus Abszolútuma az a monoteizmus tartalmát képező Isten a nyugati filozófiában, aki és ami „egy és minden”, továbbá „minden és egy” (unus et omnia sive omnia uniter). Ő a mindent magába foglaló (complicans), „mert minden benne van.” Ugyanakkor Ő a mindent kifejtő, kibontakoztató (explicans), „mert mindenben benne van”20. Cusanustól megtanulhatjuk, hogy miképp lehet a metafizika nyelvén beszélni a valóban „abszolút Abszolútűmről”. Ám ha elménket megfosztjuk a metafizikai értelmezés és beszéd lehetőségétől és leszűkítjük azt a pozitív tények, adatok, jelenségek tapasztalására és leírására, akkor igazat kell adnunk L. Wittgensteinnek, hogy „amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”21. A nyugati filozófia azért nem tud beszélni Istenről, mert az abszolú- tumról sincs mondanivalója. A MONOTEIZMUS LÉNYEGE (ISTEN EGYSÉGE ÉS EGYETLENSÉGE) A monoteizmus az egy-Isten-hit vallása. Szükséges tehát megvizsgálni, hogy a nyugati filozófiában milyen jelentésváltozatokban fordul elő Isten egysége és egyetlensége, továbbá hogy mily szempontból kell értékelnünk a filozófiai „egy” fogalmának helyes alkalmazását a keresztények Istenére. 15 Nicolaus von Cues: De docta ignorantia, 1,1.2.5; I, 5.14. vgl. De visione Dei, cap. 11, Ende. 16 Ebd. I, 2, 6; I, 5,24. 17 a.a.O.II., 7,127. 18 P. Wilpert: Die belehrte Unwissenheit (1964), 21. 19 De docta ignorantia, I., 2,7. 20 Ebd. 1., 24, 75. 21 Tractatus logico-philosophicus (1918) Satz 7. Schriften (1960) 83.