Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Bolberitz Pál: A monoteizmus a nyugati filozófiában

A monoteizmus a nyugati filozófiában 161 vá15. Az ő írásaiban olvashatjuk Istennel kapcsolatban a következő jelzőket: „absoluta maximitas”, „entitás absoluta”, „unitas absoluta”16. Isten Cusanus- nál az „ellentétek egysége” (coincidentia oppositorum). Ezért nála Isten egy­sége és „hármassága” a metafizikai transzcendencia szintjén egybeesik: „non est aliud absoluta unitas, quam trinitas”17. Nála a legkisebb és a legnagyobb - ami a dolgok világában nem adott - „egybeesik”, és az Universum csak ha­sonlósága (similitudo) az isteni Abszolútumnak. A „De docta ignorantia” cí­mű művében azt írja, hogy az Abszolútum csak „nem megragadható módon ismerhető meg és csupán meg nem nevezhető módon lehet megnevezni” (incomprehensibiliter intelligibile pariter et innominabiliter nominabile es­se)18. Ám az Abszolútum mégis „mindent átfogó célja” (terminus universa­lis) és tökéletes végcélja (finis perfectissimus) az embernek19. Cusanus Abszolútuma az a monoteizmus tartalmát képező Isten a nyu­gati filozófiában, aki és ami „egy és minden”, továbbá „minden és egy” (unus et omnia sive omnia uniter). Ő a mindent magába foglaló (complicans), „mert minden benne van.” Ugyanakkor Ő a mindent kifejtő, kibontakoztató (explicans), „mert mindenben benne van”20. Cusanustól megtanulhatjuk, hogy miképp lehet a metafizika nyelvén be­szélni a valóban „abszolút Abszolútűmről”. Ám ha elménket megfosztjuk a metafizikai értelmezés és beszéd lehetőségétől és leszűkítjük azt a pozitív té­nyek, adatok, jelenségek tapasztalására és leírására, akkor igazat kell ad­nunk L. Wittgensteinnek, hogy „amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”21. A nyugati filozófia azért nem tud beszélni Istenről, mert az abszolú- tumról sincs mondanivalója. A MONOTEIZMUS LÉNYEGE (ISTEN EGYSÉGE ÉS EGYETLENSÉGE) A monoteizmus az egy-Isten-hit vallása. Szükséges tehát megvizsgálni, hogy a nyugati filozófiában milyen jelentésváltozatokban fordul elő Isten egysége és egyetlensége, továbbá hogy mily szempontból kell értékelnünk a filozófiai „egy” fogalmának helyes alkalmazását a keresztények Istenére. 15 Nicolaus von Cues: De docta ignorantia, 1,1.2.5; I, 5.14. vgl. De visione Dei, cap. 11, Ende. 16 Ebd. I, 2, 6; I, 5,24. 17 a.a.O.II., 7,127. 18 P. Wilpert: Die belehrte Unwissenheit (1964), 21. 19 De docta ignorantia, I., 2,7. 20 Ebd. 1., 24, 75. 21 Tractatus logico-philosophicus (1918) Satz 7. Schriften (1960) 83.

Next

/
Oldalképek
Tartalom