Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Vass Bálint: A lét fogalmának történeti megragadása Balthasar teológiájában
152 Vass Bálint hetséges, mert a történelem dinamikája az Istentől sem idegen: végső soron mindkettőt a szeretet dinamikája határozza meg, bár nem ugyanazon a szinten. A világ időben és térben meghatározott történetisége a szentháromsá- gos szeretetnek, mint ősképnek a leképezése, azaz abban való részesedést fejez ki. Mindeközben két igazságot kellett Balthasarnak a szeme előtt tartania: egyrészt hogy Isten kinyilatkoztatásának történelmiségét mindvégig megőrizze, másrészt, hogy Isten abszolút felsőbbrendűségét, világból való leve- zethetetlenségét fenntartsa. Az előbbi elhanyagolása az Isten és történelem szembeállításából fakadó paradoxon deista jellegű veszélyével fenyeget, mely kénytelen elvonatkoztatni a történelem esetleges tényezőitől ahhoz, hogy a kinyilatkoztatásból Istenhez jusson. Az utóbbi figyelmen kívül hagyása pedig ahhoz vezethet, hogy Isten és a történelem eseményei panteisztikus módon összefonódnak egymással, mintegy azonosítva azokat (ld.: Hegel). Ezért követi Balthasar az analógia útját, melynek részletesebb taglalása ezen tanulmány kereteit és kérdésfelvetését meghaladná, de melynek érintőleges említése nélkül nem tudnánk hűek maradni a balthasari teológiához34. „Ennélfogva megpróbáltam egy filozófiát és egy teológiát egy analógia alapján felépíteni, tehát nem egy absztrakt létből kiindulva, hanem sokkal inkább a létből, ahogyan az a maga (nem kategoriális, hanem transzcendentális) tulajdonságaiban megmutatkozik.”35 A jelen tanulmányban leírt létfogalom ugyanis egy analógiát ír le a létezők és Isten között, mely a szeretet önkiüresítésén és önajándékozásán alapszik. Ahogy Istenben az Atya nem létezik csak a Fiúnak való örök önátadásban (kénosis), melynek során az Atya folytonosan közli saját istenségét a Fiúval, úgyanúgy a Fiú is csak az Atyának való ugyanolyan teljesen önzetlen hálaadásban (eucharisztia) létezik, mint amilyen az Atya ajándéka volt. Ez a kettejük szeretetközössége hozza elő az ő „mi”-jüket a Szentlélekben. így Balthasamál nem csak a létnek, hanem a Szentháromságnak is egy dinamikus szemléléséről van szó: Isten, mely csak a szentháromságos személyek A dicsőségfelfénylése I., 562. Vö.: Jn 5,37-38. Balthasamál az analógia kérdéséről több mű és cikk is született, többek között: M. Loch- brunner, Analógia caritatis. Darstellung und Deutung der Theologie Hans Urs von Balthasars, Frei- burg/BaselAVien: Herder, 1981.; J. Schmid, Im Ausstrahl der Schönheit Gottes, Die Bedeutung der Analogie in „Herrlichkeit” bei Hans Urs von Balthasar, Münsterschwarzach: Vier Türme Verlag, 1982.; G. de Schrijver, Le merveilleux accord de Vhomme et de Dieu, Étude de l’analogie de l’Btre chez Hans Urs von Balthasar, Leuven, 1983.; A. Franz, „Trinitarian analógia entis in Hans Urs von Balthasar”, in The Thomist 62 (1998); V. Holzer, „»Analógia Entis« christologique et pensée de létre chez Hans Urs von Balthasar”, Théophilyon, IV- 2 (1999). 35 H. U. v. Balthasar, „Rückblick”, in Zu seinem Werk, Einsiedeln: Johannes Verlag, 2000,99.
