Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Vass Bálint: A lét fogalmának történeti megragadása Balthasar teológiájában
A lét fogalmának történeti megragadása Balthasar teógiájában 151 Szent Tamás meghatározza ezen felül azt a három kritériumot, amelyek a szemlélőben a szépség érzetét keltik: integritás vagy tökéletesség (integritás sive perfectio), arányosság vagy harmónia (proportio sive consonantiá), és ragyogás (claritas)31. A Summa Theologiae szövegkörnyezetében arról van szó, hogy a szépség az isteni személyek közül sajátosan a Fiúnak tulajdonítandó, aki az Atya képmásaként az Atya dicsőségét, mint az Atyával való tökéletes összhangot ragyogtatja föl. És valóban, Balthasarnál a dicsőség teológiája azt fejezi ki, hogy a Fiúban az Atya dicsősége a maga tapasztalható, történeti formájában jelenik meg számunkra. Itt ismét visszautalunk arra, hogy ennek a kutatásnak alapvető motivációja a történelem fejlődésében végbemenő kinyilatkoztatás igazságának megalapozása volt. Azáltal tehát, hogy Balthasar a hagyományos alapokon nyugvó esztétikát a fenomenológia filozófiai irányzat alapjaira helyezte, érvényt szerzett annak a meggyőződésnek, hogy Isten objektíve és közvetlenül csak a történeti Jézusban érhető tetten és semmiképpen sem attól függetlenül32. E teológia kulcsfogalmává éppen azért vált az „alak” (Gestalt) szó, mert az tulajdonképpen nem más, mint a János evangéliumból ismert képmásnak (eidos) balthasari fordítása: „aki Jézust látja, látja az Atyát, Jézus az Atya alaköltése, eidosza”33. Most válik érthetővé, hogy az alak krisztológiai szintre emelve arra a szentháromságos életre utal, melynek a létben föntebb elemzett belső törvényszerűsége az evilági leképezése. KITEKINTÉS A fenomenológia és az esztétika által visszaadta Balthasar a tapasztalásnak a hitelét, mely nem csak a dolgok felszínét, külső megtapasztalhatóságát, nem is csak a dolgok belső érthetőségét, hanem azoknak mélyét, feltétlen alapját és titkát is eléri. Ez a tapasztalat pont a dolgoknak a konkrét történelmi vál- tozandóságában leli meg azt a támpontját, ahonnan aztán a „mélység” dimenzióját annak feltárulásán keresztül elérheti. Ez azonban csak azért le31 Thomas von Aquin, Summa Theologiae, I, 39, 8 resp. 32 A balthasari kijelentések hátterében végig ott húzódik a Bultmannal és követőivel folytatott vita. Mint ismeretes a teológusok egy része úgy igyekezett visszanyerni a hit hitelét a történeti gondolkodással szemben (pl.: Strauss, Reimarus), hogy a hitet egzakt tudományos módszerekkel próbálták megmagyarázni. Bultmann ezzel szemben azzal a megoldással lépett fel, hogy a Krisztusba vetett hitet („a hit Krisztusa”) és Krisztus történelmi valóságát („a történeti Krisztus”) egymástól szigorúan elválasztotta, és állította, hogy azokat egymásból nem lehet levezetni. A hitet ennek megfelelően a szubjektív, egzisztenciális megtapasztalásban alapozta meg, melynek veszélye nyilvánvalóan abban állt, hogy a hit ezzel elveszti történelmi alapját.
