Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Vass Bálint: A lét fogalmának történeti megragadása Balthasar teológiájában
148 Vass Bálint tetben lezajló önközlésen kívül, melyet Balthasar a „kenózis” (önkiüresítés) kifejezéssel ír le22. Ha viszont abszolút pozitivitásnak tekinthető az a tény, hogy Istenben a személyek nem tudnak önmagukban létezni, csak a többi személlyel való egységben, akkor nem lehet ez másképp a szentháromságos élet mintájára teremtett létezőben, a lét és lényeg közötti kapcsolattal sem. így lesz az lehetséges, hogy ami még Szent Tamásnál a véges lét hiányosságának jele volt az isteni léttel szemben (ti. az distinctio reális), az Balthasarnál már az azzal való ontológiai hasonlatosságot jelenti23. Balthasar, Goethe és Ulrich megfigyeléseit és elemzéseit felhasználva gondolja újra a létfogalmat, képessé téve azt a történelemre jellemző dinamika kifejezésére. A német filozófus létfogalma a létező belső összetételében határozza meg ezt a dinamikát és vezeti azt vissza a szeretet törvényére, a német költő pedig a létezőt annak konkrét fejlődési folyamatának szintjén mint egységet ragadja meg, melyet szintén a szeretet dinamikája határoz meg. Más szóval: a lét és a lényeg közötti szeretetkommúnió alapozza meg a létezők „alak”-iságát, azaz a belső harmóniában való megtapasztalhatóságát, és ezzel együtt azoknak szeretetben való meghatározottságát és az egymás iránti sze- retetre való rendeltetését. Ez az, ami azután a létezők közötti összefüggések rendszerét is magyarázza. TEOLÓGIAI ESZTÉTIKA Az előzőekben leírt elemzések alapján már megkísérelhetjük, még ha csak érintőlegesen is, azt a kérdést megválaszolni, hogy milyen jelentőséget foglal el az esztétikai szempont Balthasar teológiájában. Balthasar ebben a kérdésben a hagyományos esztétikát követi, amely Szent Ágostontól fogva a szépséget mint a tárgyban objektíve jelenlevő tulajdonságot határozza meg: a dolog azért gyönyörködtet, mert szép24. „A megjelenő alak csak azért szép, mert az általa kiváltott tetszés a valóság mélységes igazságának és mélységes jóságának ön-megmutatásán és ön22 Részletesebben ld. alább a kitekintésben. A hasonlóság tehát nem abban az arányosságban áll, ahol a teremtett lényegek úgy részesülnek az egy teremtett létben, mint Istenben a személyek az egy isteni lényegben, hiszen Istenben azonosság van a kettő között, míg a véges létezők a valósan különböző lét és lényeg összetettségében szubzisztálnak. Vö.: TDIV, 66. A hasonlóság az egység és különbözőség (véges létezőkben a lét és lényegek, Istenben a lényeg és a személyek) viszonyának dinamikus, szeretetben megalapozott módjában keresendő. Vö.: Theologik II, Wahrheit Gottes, Einsiedeln: Johannes Verlag, 1985, 77. (ezentúl: TLII) 24 „Ideo delectare quia pulchra sunt.”, Augustinus, De Vera Religione, XXXII/59, Corpus Chris- tianorum, XXXII.
