Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Granados, José - Török Csaba (ford.): Az új Hozsanna az új Templomban - Jézus bevonulása Jeruzsálembe
14 Jósé Granados Isten Lelke azért lakozhat a Templomban és Izrael földjén, mert elsődlegesen már benne lakozik az agyagban, amelyből az ember formáltatott. A Templom tehát jelképezheti az ember konkrét, a többi emberrel és a világgal kapcsolatban álló életét; ugyanakkor ikonja is ez az egész népnek, amelyet az egy földből való származás egyesít mint egy és ugyanazon család tagjait, akik elmondhatják magukról: „hús az én húsomból". Az Istennek a Templomban és az emberek testében megvalósuló jelenlétei között fennálló kapcsolat sajátosan nyer kiemelést a próféták történelmében, akik egy dekadens kultuszról tanúskodnak24. Szavaik visszhangoznak Jézus szavaiban, amelyek a pénzváltók kiűzésekor felhangzanak: a Templom, az imádság háza a rablók barlangjává lett (Jer 7,11; íz 56,7). Hűtlensége okán magát a népet is vád éri (Jer 2-7): a Templomban imádkozok hűtlenek a Szövetséghez, és az Isten házában való jelenlétüket gonosz életvitelük igazolásává tették. Az isteni hajlék immár nem az imádság háza, hanem egy olyan barlang, ahol a rabló menedéket keres, és lopását az irgalomra való hivatkozással menti ki. Valójában az, amit Jézus kritikája tárgyává tesz, nem a kereskedők anyagi érdekeltsége, akik Isten dolgaival üzletelnek. A Mester ennél sokkal radikálisabb: az, amit felajánlanak a Templomban, alkalmatlan arra, hogy kiváltsa az ember szívének a megtérését. Azt is mondhatnánk, hogy a jeruzsálemi Templom megszűnt az emberi személy szimbólumának lenni. Immár nem az a hely, ahol a másik emberrel, a világgal való konkrét kapcsolatok hálóját szövik. Ebből kifolyólag a szentély olyan elhagyatottá lett, mint egy jelentés nélküli szó, amely képtelen az emberi egzisztenciának alakot adni. Milyen megoldást javasolnak a próféták a Templom eme értelemvesztése kapcsán? Nem egy tisztán szellemi kultuszt akarnak elterjeszteni, amely nem tud számot vetni az térrel és az idővel. Egy ilyenfajta „spiritualizáció” ellenkezne a bibliai antropológia alapvető fogalmaival, különösképpen pedig az embernek az anyagi világba való belehelyezettségével, a húsban való létével: a kultusz külsősége számot vet az ember fizikai létével, amely kapcsolatot eredményez közte és a világ, az Isten és a testvérei között. Végső soron egy teljességgel belső kultusz valójában annak az individualista kultusza lenne, aki önmagában keresi az üdvösséget. Ha van kultusz, akkor annak hús-vér kultusznak kell lennie, olyannak, amely a világban fejezi ki és teszi láthatóvá önmagát, ott, ahol az ember a valósággal saját testében lép kapcsolatra. 24 Ld. U. Mauser, Gottesbild und Menschwerdung (Beiträge zur historischen Theologie nr. 43), Mohr Siebeck, Tübingen 1971.
