Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Vass Bálint: A lét fogalmának történeti megragadása Balthasar teológiájában
Vass Bálint A lét fogalmának történeti megragadása Balthasar teológiájában A hagyományos skolasztikus ontológia abból az alapvető, bibliai alapokon nyugvó felismerésből indul ki, hogy az „egészen más” Isten és az evilági létezők lényegük szerint szemben állnak egymással: Isten végtelen, a világ véges; Isten örökkévaló, a világ múlandó. Ezt az ontológiai különbséget hangsúlyozó nézetet a keresztény teremtéstan kiegészítette azzal, hogy a Te- remtő-teremtmény közötti ok-okozati viszony egy eredeti, létben nyugvó rokonságot feltételez a részesedés értelmében. Ezt a két megállapítást a lét analógiájának (analógia entis) elve fejezi ki, mely a véges létezőknek az isteni létben való részesedése mellett az isteni és véges lét közötti „még nagyobb” különbségét hangsúlyozza1. Ez a megközelítés abban ragadja meg az isteni és világi lét közötti különbséget, hogy míg ez utóbbi nem önmagában, az előbbi önmagában (esse per se subsistens) hordozza léte magyarázatát. A véges lét (esse finitum), mely mintegy az abszolút, szükségszerű lét (esse infinitum mint actus purus) és a véges létezők (ens) „közötti” átmeneti szintet jelenti, önmagában nem tud fennállni, hacsak nem a lényeggel (essentia) való összetettségben. A két lételv (ti. a lét és a lényeg) egymásra van utalva, és egymás nélkül nem létezhetnek: sem a lényeg, melynek nincs önmagában létezése, hiszen azt a lét kölcsönzi neki, sem a lét, mely ténylegesen megvalósult, konkrét formáját csak a lényegben nyeri el. A potencia-aktus összetettség hasonlata alapján tehát a lényeg jelenti a potenciát, a befogadó lételvet, melyben a lét, mint aktus, szubzisztenciához jut. A két lételv egységre jutása eredményezi a létezők evilági sokféleségét. Ez a különbség a két lételv, a létaktus és lényeg között a szenttamási „valós különbség” (distinctio reális)2. És minthogy ez a különbségtétel szándéka szerint az isteni, végtelen és 1 Vö.: DS806 „quia inter Creatorem et creaturam non potest similitudo notari, quin inter eos maior sit dissimilitudo notanda”.
