Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Granados, José - Török Csaba (ford.): Az új Hozsanna az új Templomban - Jézus bevonulása Jeruzsálembe
Az új Hozsanna az új Templomban 13 tette önmagát népe számára, a Sátoron nyugtatva dicsőségét. Isten az övéi között lakozik, és ily módon arra indítja őket, hogy haladják túl önmagukat, és minden nap egy lépéssel beljebb lépjenek az ő transzcendenciájába. Azonban a Templom mint állandó épület felépítésére csakis akkor kerül sor, amikor megérkeznek arra a földre, amelyet Isten adott örökségül az embernek. István, az első vértanú Templomról szóló beszédét az Ábrahámnak megígért földre (ApCsel 7,3) és az Isten Mózes előtti megjelenésének helyet adó földre (ApCsel 7,3) való utalással kezdi22. A Templom tehát Istennek a földön való jelenlétét szimbolizálja; azon a földön való jelenlétét, amely egyesíti a nép vágyakozásait, és közös sorsot ad neki; azon a termékeny földön való jelenlétét, amely Isten áldásának örvend. Izrael történelme során mindvégig várja a végső Templomot, ahonnan Isten jelenléte kiterjed majd a szentélyen túl Jákob minden birtokára. Zakariás próféta ezt a jövendő Izraelt „ szentföldnek” (Zak 2,16) nevezi, mivel a Templom tölti be egész területét, és a profán használati tárgyakat is az isteni szolgálatra szentelik majd. A Templomnak ez a földi jelenléte nagyon fontos, mivel kapcsolatban áll a bibliai emberképpel. A Szentírás számára az ember nem értelmezheti saját magát elválasztva attól a földtől, amelyen él, lévén hogy olyan anyagi teremtmény, amely ezt a földet műveli, és ebből a földből él. Ezen a környezeten kívül elembertelenedik, és az egzisztenciáját alkotó kapcsolatok lehetetlenné válnak. Ez az oka annak, hogy a teremtő kezdeti ajándékaként adományozott és a végső áldásként megígért föld részét képezi az emberi lény alapvető alkatának, annak az antropológiai elemnek, amelyet a Szentírás baszamak, húsnak23 nevez. Olyan elem ez, amelybe Isten bele leheli éltető leheletét. Húsban való léte okán az ember a földbe gyökerezettként ismeri meg önmagát, aki közösségben van a többi emberrel, akik törékenységük okán rászorulnak Isten erejére. Ha ebben a megvilágításban vizsgáljuk a Templom jelentését, akkor az a bibliai emberképpel való intim harmóniában tűnik fel szemeink előtt. Az Izrael földjén Isten dicsőségének és nevének lakóhelyéül szolgáló Templom teológiája megfelel a Teremtő által az emberbe oltott éltető lehelet antropológiájának (Tér 2,7), amely lehelet átlelkesíti a kezei által formázott agyagot. 22 István beszédéről ld. Simon Légasse, Stephanos. Histoire et discours d’Étienne dans les Actes desAjoötres (Lectio Divina nr. 147), Cerf, Paris 1992. A magyar bibliafordítások általában testként fordítják ezt a kifejezést, azonban a görög és a latin hagyomány (és ezek nyomán az európai nyelvek) különbséget tesznek hús (szarx, caro, chair) és test (szórna, corpus, corps) között. A két fogalom között alapvető tartalmi (teológiai) eltérés áll fenn, ezért jelen fordításunkban a chair-i következetesen húsként magyarítjuk - a fordító megjegyzése.
