Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Granados, José - Török Csaba (ford.): Az új Hozsanna az új Templomban - Jézus bevonulása Jeruzsálembe
10 Jósé Granados hasonlítható. Ehhez nem férhet kétség, ha ezt a szkénét a szimbolikus elemekkel (az ágak, a hozsanna és a szamár) teli diadalmas bevonulással együtt olvassuk. Ez a szimbólum nem csak az eredeti kultusz helyreállítására vonatkozik, egy olyan reform értelmében, amely az évek során bevett visszaéléseket távolítja el. Az állatok eladása tulajdonképpen szükségszerű volt ahhoz, hogy fenntartsák az áldozatokat magának a kultusznak az előírásai szerint, amelyeket a Törvény határozott meg. Radikális átalakulást kell végbevinni, amelynek végén egy új Templomhoz érkezünk15. Ekképpen teljesül be Zakariás próféta jóslata, amely előre megmondta, hogy a templomtéren nem lesz egyetlen kereskedő sem16. Milyen ez az új Templom, amelynek megalapozására Jézus érkezik? A Kivonulás könyve szerint (Kiv 25,9) Isten maga mutatja meg Mózesnek azt a modellt, amely szerint fel kell építenie majd a szentélyt. Ebből a versből nőtt ki a Templom, vagyis a mennyei otthon gondolata, amely tervként szolgált a jeruzsálemi Templom felépítéséhez. A próféták előre meghirdettek egy egyetemes megújulást, amely magával hozza majd a mennyei Templom földre való leszállását, egy olyan templomét, amelyet nem emberi kéz épített. Ezen várakozások alapszövetén Jézus egy újítást vezet be: az új Templomot Isten építi fel a maga személyében, egészen pontosan a maga lényegében. Itt az eszkatológiai várakozás egy kiegészítő nyomával találkozunk: Jézus üzenetének sürgető voltát és az új idők általa való meghirdetését nem választhatjuk el Jézus személyétől, még konkrétabban attól az újfajta Istennel való kapcsolattól, amelyet ő hirdetett meg, és attól a családias módtól, ahogy Istent Atyának, „Abbának” nevezi. Ha Krisztus jelenti a történelem végpontját, ez azért van így, mert ő hozza magával a kezdetnek a véggel, az embernek Istennel való definitiv egységét, ahogyan ezt Szent Irenaeusz megfogalmazta17. A történelem itt nem úgy értődik, mint az emberi cselekedetek egyszerű egymásutánja, hanem mint egy olyan út, amely Istentől jön, és Isten felé tart. Azt idők vége elérkezett, mivel már most jelenvaló mint a történelem definitiv horizontja, az Istennel való kapcsolat új formája, amely Jézusban megtestesült. Ebből az következik, hogy az eszkatologikus várakozás összefonódik Jézusnak Isten Fiaként való megvallásával... 15 Ezen a ponton egyet értünk a következő művel: E. P. Sanders, Jesus and Judaism, Fortress Press, Philadelphia 1971, 16-18, még ha Krisztus eme eszkatologikus cselekedetének itt adott értelmezése erősen leegyszerűsítő is. 16 Szó szerint az szerepel a szövegben, hogy egyetlen kananeus sem lesz a Templomban; azon egyetemesség szövegkörnyezetében, amelyben ez a jóslat található, úgy tűnik, nem egyetlen rassz kizárásáról van szó. A kananeusok többsége a kereskedelemmel és az árusítással foglalkozott. 17 Ld. Szent Irenaeusz, Adversus haereses, IV, 20, 4 (SC 100,634).
