Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Kereszty Rókus - Nagypál Szabolcs (ford.): A vallásközi párbeszéd föladatai és eredményei. A vallásközi párbeszéd keresztény teológiája felé
A vallásközi párbeszéd föladatai és eredményei 79 Csak amennyiben legelőször is elámulunk Isten végtelen szentségén, akkor válunk képessé a ki nem érdemelt bensőségesség valódi méltánylására, amelyet a megtestesült Fiú ajándékoz a testvéreinek. v. ZSIDÓSÁG 1. Isten hűsége A hívő zsidó közösség puszta léte is igazolja a keresztény hitünket Isten végtelen hűségében; megerősíti továbbá a közös üdvtörténetünk végidőbeli közös beteljesedésének szilárd reményét. Fokozatosan fölfedezzük, mit jelent az, hogy „te vad olajfa létedre beléjük lettél oltva, és részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének” (Róm 11,17). És „nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. ” (Róm 11,18) A keresztény hit tulajdon önazonosságát veszítené el, és Szinopéi Markion (110-160) követőjévé válnék, amennyiben ószövetségi gyökereitől elvágnák. Ezek nélkül Jézus Krisztus személye és tanítása, valamint az egész Újszövetség érthetetlenné és eltorzítottá válnék. 2. Szövetség és megtestesülés Továbbá, amennyiben komolyan vesszük az ószövetségi hitbeli előkészítést, a megtestesülés hittitka is új fényben tűnik föl előttünk: Isten ugyanis azáltal lett emberré, hogy Ő lett az új, végidőbeli Izrael. Amikor Isten magához ölelte az egész emberiséget, legelőször is tulajdon kiválasztott népét, elsőszülött fiát ölelte magához: „Izrael az én elsőszülött fiam. (...) Bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem.” (Kiv 4,22-23) Máté evangéliuma fejleszti tovább e kérdéskört: Jézus Krisztus úgy tér vissza Egyiptomból, ahogy Izrael tért vissza; ugyanazon kísértéseket kell kiállnia, mint a történelmi Izraelnek; Jézus Krisztus azonban nem hódol be nekik. Jézus Krisztus és Izrael önazonosságának szoros összefüggése nem csupán Máté meglátása: hogy Jézus Krisztus beteljesítette az Izraelre vonatkozó jövendöléseket, ez már a legkorábbi kijelentésekben föltűnik. Az lKor 15,4 állításának, miszerint Jézus Krisztus „harmadnapon föltámadt az írások szerint”, csak az Oz 6,2-re utalásként van értelme, ahol a
