Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Kereszty Rókus - Nagypál Szabolcs (ford.): A vallásközi párbeszéd föladatai és eredményei. A vallásközi párbeszéd keresztény teológiája felé
78 Kereszty Rókus OCist Egy olyan korban, amikor elkötelezett római katolikusok is megkérdőjelezik az Isten Országáért vállalt (kötelező papi) nőtlenség értékét, a taoista bölcs, a hindu szent ember, és a buddhista szerzetes segíthet bennünket abban, hogy újra fölfedezzük a valódi és a helyén kezelt szűzi életmód fontosságát. A szűzi élet keresztény környezete természetesen jelentősen különbözik a keleti vallásokétól. A kereszténység a szándéka szerint nem tűrheti a nemiség lebecsülését; a szűzi élet keresztény mozgatórugója pedig az osztatlan szűzi egyesülés a személyes Istennel, Aki Jézus Krisztusban megváltói lakodalomra jött el közénk. A különböző keleti vallások hangsúlyai ugyanakkor megerősíthetik megbecsülésünket a szűzi életmód iránt is, amely nem az emberi életet szegényí- tő, hanem éppenséggel azt jelentősen gazdagító lelki út. ív. ISZLÁM 1. Odaadó imádság A XX. század első éveiben egy tévelygő római katolikus katonatisztet megragadott a gyarmati Algéria muszlim katonáinak odaadó imádsága. Csodálta mély hitüket, Isten fenségének és dicsőségének tudatát, ahogy napi ötször imádásra, dicsőítésre és hálaadásra hajoltak meg, akárhol is voltak. Az ő imádságuk ébresztette rá a fiatal francia katonatisztet, Charles de Foucauld-t (1858-1916), hogy Isten valóságos, és ezáltal találta meg az utat vissza római katolikus hitéhez. Károly testvér, ahogy később nevezték, élete hátralevő részét remetepapként Afrika legszegényebbjei között töltötte. Az iszlám szerepe a megtérésében remélhetőleg sok „kereszténység utáni” agnosztikus számára bizonyul majd példaértékűnek; és hívő keresztények számára is, akik hajlamosak Istent egy édes és ártalmatlan nagypapa alakjára leegyszerűsíteni. 2. Isten fensége és nagysága Az iszlám mindannyiunk számára gondviselésszerű figyelmeztetés és nevelési eszköz lehet arra, hogy újra fölfedezzük Isten fönségét és nagyságát', ez pedig föl kell, hogy rázzon önelégült bizalmaskodásunkból vagy dölyfös közömbösségünkből Őiránta.
