Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Kereszty Rókus - Nagypál Szabolcs (ford.): A vallásközi párbeszéd föladatai és eredményei. A vallásközi párbeszéd keresztény teológiája felé
76 Kereszty Rókus OCist Az önmegtagadás és a kereszt fölvétele nem jelentheti számunkra a lelki énünk tagadását, hanem csak meghalást a „hamis énünk” számára. Keresztény környezetbe helyezve tehát az Anátman (nem-én) tanítása Jézus Krisztus tanítványi elhívásának egy lényegi vonatkozását erősíti meg. 2. Bóddhiszattva, avagy helyettesítő jóvátétel Nemcsak elbizakodott énünk keresztre szögezése népszerűtlen a keresztények között: még kevésbé értjük a helyettesítő jóvátétel igazságát. Petrus Abaelardus (Pierre Abélard le Pallet, 1079-1142) óta számos élvonalbeli teológus elutasította a bűneinkért hozott helyettesítő áldozat gondolatát, mint amely egy egészségtelen mítosz része, és Jézus Krisztus halála jelentésének eltorzított értelmezése. Itt is egy buddhista tanítás segíthet bennünket abban, hogy a másokért viselt helyettesítő szenvedés értékét újra megtanuljuk: össze kéne vetnünk a mahájána, ’nagy szekér’-irányzatnak a bóddhiszattvákról szóló szent szövegeit a Szenvedő Szolga énekeivel. A Szentlélek hatékonyan készítette elő Jézus Krisztus áldozatának megértését azáltal, hogy a bóddhiszattvák eszményét ihlette, akik mindenüket odaadnák, hogy az összes emberi hibát és szenvedést magukra vegyék annak érdekében, hogy minden élőlényt megmentsenek, és eljuttassanak a nirvánába. Az eredeti szövegkörnyezet ugyan megint elmossa a lényegi különbséget az emberi szenvedés, továbbá minden egyes élőlény szenvedése között; és a nirvána sem egyenlő a mennyországgal. Mégis, a buddhista szerzetesek, akik megfogadják, hogy mások terheit hordozzák, öntudatlanul is Jézus Krisztus jellemvonásait mutatják föl a világnak, a hitünk egy olyan központi igazságát erősítve meg újra, melyet hajlamosak vagyunk kisebbíteni, elfelejteni vagy egyenesen elutasítani. III. TAOIZMUS 1. Tao, avagy természettörvény A tao, vagyis az út minden létező végső és kimondhatatlan forrása, illetve a világegyetemet kormányzó törvény. A taoista nézet szerint boldogságunk abban áll, hogy összhangban élünk a taót kinyilvánító világrenddel.
