Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Braunsteiner, Gloria: A megélt hit kifejeződése a liturgiában. Joseph Ratzinger liturgikus teológiája
46 Gloria Braunsteiner dalma, hogy a liturgia sem végezhető emberi aktivitással, ha egyben elhagyja a rítus alapvető kereteit. Ratzinger tehát több alkalommal megjegyzi, hogy a II. Vatikáni Zsinat megújító szándékát sokan máig félreértik, főleg, ami a többször hangsúlyozott tevőleges részvételt illeti, és külsődleges tevékenységekre vezetik vissza az ünneplés alkalmával. A misztérium mélyebb tudatosságán kívül a mindennapi élethez való kapcsolatát hiányolja.26 Megjegyzi, hogy külsődleges értelemben félreértve sokan egy általános, mindenkire vonatkozó cselekvés szükségességét következtetik ki a fogalomból, mintha minél többen, minél gyakrabban, mindenki számára látható módon akcióba kellene, hogy lépjenek.27 A tevőleges részvétel a zsinat felfogásában a személyes nyitottságot is tartalmazza a gyümölcsöző részvétel céljával (SC 11). A felületes hozzáállás, amely nélkülözi az állandó megtérés lelkületét, ennek ellentmond. A belső készséget támogathatja a liturgia kezdete előtti koncentráció és belső csönd, a böjt és szükség esetén a szentségi gyónás. Igazi részvételre csak az Istennel való kibékülés képesít. Lehetetlen a liturgián a tevőleges részvétel, ha az ember nem vesz részt az Egyház egész életében, ami a missziós lelkületet is tartalmazza, amely által Krisztus szeretete a világba, a társadalomba kerülhet. A teljes részvétel a liturgiában az áldozással együtt történik. Ez viszont ne vezessen olyan automatikus felfogáshoz, mintha az embernek joga, vagy kötelessége lenne az eucharisztikus asztalhoz lépni. A szentmisén való részvétel akkor is szükséges és érvényes, jelentőségteljes és gyümölcsöző, ha az ember nem áldozhat szentségileg. Ilyen esetben ajánlatos a Krisztussal való teljes egyesülés iránti vágyat ápolni, pl. a lelki áldozás segítségével, amint II. János Pál pápa emlékeztet rá (Ecclesia de Eucharistia 34), és a lelki élet tanítói ajánlása szerint.28 A KREATIVITÁS HELYE A LITURGIÁBAN Manapság a rítus negatív, megkövesedett kifejezésnek tűnik annak ellenére, hogy az Egyház különféle rítusokat ismer el. Mindannyiuk közös tulajdonsága, hogy nékülözik az esetlegességet, mint már A liturgia szelleme bevezető tanulmányában olvashattuk. A rítus végső soron megjelenített, kinyilatkoztatott, nem manipulálható. Jelentősége: az ekklézialitás (egyháziság) valamint a liturgikus ima és cselekvés történelmet felülmúló közösségi lé tű megjeleVö. Sacramentum Caritatis 2007, 52. 27 Vö.: Der Geist der Liturgie 147. 28 Vö. Sacramentum Caritatis 55.
