Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Boulnois, Olivier - Török József (ford.): A szeretet ajándéka
A szeretet ajándéka 27 kiszolgáltatja magát az embereknek. Az ember tudomására hozott valamennyi erkölcsi parancs az Eucharisztia ajándékában találja meg teljességét. Ezért (a szerző) szerint teljesen logikus, hogy János evangéliumában az Eucharisztia alapítása helyett a lábmosás jelenete olvasható. Ez utóbbi az előbbivel teljesen egyenértékű. János szerint Krisztus kifejezetten parancsol: „Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg” (Jn 13,15). János felel az etika központi kérdésére: Miként cselekedjünk, mit tegyünk? Az emberi cselekvés fölfele-törekvés jelleggel rendelkezik. Etikai cselekvésünk nem kivihetetlen, egyszerűen annak utánzása, amit Krisztus már megtett. Tudjuk jól, hogy a legjobb módon akkor adjuk neki vissza a tőle kapottakat, ha a magunk részéről megtesszük a felebarát irányában azt, amit ő megtett értünk. A két megközelítés egyenértékűségéről János evangélista így ír: „A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért” (ljn 3,16). Szent Pál ugyanarról az egyenértékűségről írja: „Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul” - hostia (Róm 12,1). Az egyedüli áldozatok, amelyekről az Újszövetség beszél, Krisztus áldozata és önmagunk feláldozása az etika rendjében, amint itt is erről van szó. A hívek közössége Krisztus cselekedetének ismétlésével épül. A lábmosás és az Eucharisztia közötti egyértékűség (amit a szerző állít! A fordító megjegyzése.) más következménnyel is jár. Felel az etika végső kérdésére: az ember lehet boldog? János evangélista felelete: „Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek” (13,17). A boldogságnak semmi köze valamiféle evilági megelégedettséghez, mert azt, amit az ember megismer az igazságban, az evilág nem ismeri hiúságban. Cselekedeteink révén a szeretetet kell megvalósítani, amit az Eucharisztia jelent. E szentírási hely magyarázatánál Szent Tamás ihletője Szent Ágoston. Minden embernek meg kell mosnia egy másik ember lábát, vagy testileg, vagy lelkileg. A keresztény nem vetheti meg azt a cselekedetet, amit Krisztus megtett. Amikor a test lehajol a másik ember lábához, lelkében az alázatosság erénye kezd sarjadozni, vagy megerősödik, ha már előzőleg megvolt. És ha ezt nem is kell szó szerint megtenni, akkor legalább a szívünkkel tegyük meg. A lábmosás a tökéletlenség, a bűn foltjának lemosását jelenti. Lelkileg mosod meg testvéred lábát, midőn, amennyire csak tudod, lemosod tökéletlenségeit, [...] megbocsátván sértéseit, [...] vagy imádkozván bűnei bocsánatáért. Az Eucharisztia celebrálása nem egyszerű, rituális „közbevetett mondat”, hanem olyan cselekmény, amely valamennyi résztvevőt elkötelezi életvitelében - bármennyire hétköznapi legyen is az. Ami egyszer valóság volt, annak kell megismétlődnie a hívek életében minden nap, s ez a szere-
