Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Boulnois, Olivier - Török József (ford.): A szeretet ajándéka
20 Olivier Boulnois Szent Tamás hangsúlyozza ezt a második értelmet, és rákérdez, szükséges-e, hogy Krisztus áldozatát megismételje az Eucharisztia áldozata? Úgy tűnik, hogy nem: „Krisztus áldozatának erejéről lévén szó, a Zsidókhoz írt levél szerzője örök érvényességet tulajdonít neki, ezt állítván: „örök megváltást szerzett” (9,12). Márpedig az örök érvényesség kiterjed az előtte és utána cselekedettekre és ezért nem szükséges, hogy megismételjék (iterari). Krisztus egyetlen áldozattal örökre megtisztította az embereket. [...] így felelek: Azt kell mondani, hogy mi nem ajánlunk fel más áldozatot mint amit Krisztus fölajánlott értünk, ti. vérét. Ezért ez nem egy másik áldozat, hanem az áldozatra (hostia) való emlékezés, amit (ti. hostia) Krisztus fölajánlott.”19 Az ellenvetés komoly, úgy tűnik, hogy nem szükséges megismételni (réité- rer) Krisztus áldozatát. Az abszolút ajándék egyszer s mindenkorra átadatott, elégséges volt minden ember üdvözítésére; úgy tűnik, haszontalan megismételni. Erre a megállapításra Szent Tamás két pontban felel: 1. Az Eucharisztia nem tételezi föl, hogy hozzáad egy másfajta kegyelmet vagy üdvözítő tettet Krisztushoz. 2. Az emlékezés tette nem az eredetitől különböző reprodukció, nem egy másik esemény, amely az elsőhöz hozzáadódik, hanem az egyetlen ajándék megismétlése. Az emlékezés minket a szenvedés jelenlétébe helyez, bennünket valamiképpen Krisztus egyetlen ajándékának kortársaivá változtat. Az Eucharisztia rituális reprezentációja kettős alapon nyugszik: a képen és az emlékezésen. Hangsúlyozni kell azonban sajátosságát, az emlékezet: „e szentség sajátsága, hogy celebrálásakor Krisztus feláldoz tátik”,20 mert az Eucharisztia sajátja az emlékezés és nem pusztán egy képmás. De mi az emlékezés? Az Eucharisztia egyszerű tisztelgés a múlt előtt, a Krisztus-esemény emlékezetét szolgáló cselekedet? Vagy van valami, amit átad az emlékezés és annak a testi jelenlétét állítja, akire emlékeznek? Ez utóbbi esetében az Eucharisztia nem csak a „mi emlékezésünkben van meg”, mint mondja Szent Ágoston, hanem „Krisztus emlékezete” kettős értelemben, szubjektiven és objektiven. Az az emlékezés, amivel mi rendelkezünk Krisztusról, találkozik azzal az emlékezéssel, amivel Krisztus rendelkezik felőlünk. Ennek átgondolásához szükséges rákérdezni, mit is jelent a Krisztus teste (corpus Christi) kifejezés. 19 Commentaire de l’Épitre aux Hébreux, chap. 10, lect. 1 (in omnes sancti Pauli apostoli epistolas, Marietti, pp. 392-393). 20 Somme théologíque III, q.83, a.l.
