Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Ziegenaus, Anton - Molnár Gyula (ford.): "Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdetni" (Ef 38): Leo Scheffczyk bíboros személyének és életművének méltatása
94 Anton Ziegenaus cselekvés Isten szava és az ő cselekvése lehet, melyek a maradandóan kötelező dogmában, valamint a szentségek szavaiban és jelképes cselekedeteiben tovább hatnak. Az üdvösség itt és most mivolta, ami az Isten Fia megtestesülésével a názáreti Jézus személyében történelmi nyilvánvalóságában és felülmúlhatatlan módon megkezdődött, most már a szentségek realizálódásában működik tovább. Ezt a realizálódást tekintette Scheffczyk a katolikum további ismérvének. Maga az Egyház mindenekelőtt látható struktúrájában szentség, amely az Örök Igének az üdvösség eszközeként és jeleként szolgál, amint Jézus emberi alakja a Fiú istenembersége. Az Egyház a maga szakramentali- tását mármost a hét külön szentségben fejti ki. Ezekre áll Nagy Szent Leó pápa kijelentése: „Ami a Megváltón látható volt, az a szentségekbe ment át.”11 A katolikum realizálódása elsősorban a szentségekben mutatkozik meg. Jézus Krisztus és az ő kegyelme az egyes szentségekben éri el az itt és most mivoltát. Nem átvitt értelemben, hanem valóságosan cselekszik Isten a Fián keresztül. Ő a szentségek tulajdonképpeni adományozója. Az Eucharisztia színei alatt valóságosan jelen van, a bűnbánat szentségében a bűnök fenntartás nélkül megbocsáttatnak. A házasságban a Krisztus és az Egyház közötti felbonthatatlan szeretet-kapcsolat valósul meg, így az ember nem választhatja el azt, amit maga Isten kötött össze. Minden szentség adományozója maga Jézus Krisztus, aki a jelzett eseményt isteni tetté emeli. A protestáns teológia ezt a realizálódást felpuhítja: csak két szentséget ismer, úgyhogy nem fogja körül szentségileg az egész életet olyan mértékben, s e kettő is inkább csak egy eszme vagy egzisztenciális impulzus, nem annyira valóságos jel. A valóságos jelenlétet és a házasság felbonthatatlanságát nem gondolják olyan valóságként, mint a katolikus teológiában. Az eucharisztikus áldozati szentségben, amely egyben az utolsó vacsora szentsége is, az isteni gyógyító jelenlétben nyeri el a katolikum belső lényege a maga legnemesebb kifejezési formáját, tényleges alakját, megtestesülését.11 12 A katolikum lényegének ábrázolásán és megvalósításán belül a marioló- gia jelenti az üdvösségben való közreműködés struktúráját, a kooperáció elvét. Az Egyház tekintélyes hivatalosságával, amely az apostolokhoz kötődik, Krisztus testén belül az asszonyi-anyai életelv áll szemben, ami az Egyházat, mint a hívők közösségét, belülről meghatározza. A szűzi Istenanya által az Egyház máriás jelleget kap: alázatos, elfogadó, ilyen módon közreműködő 11 Sermo 74,2. 12 Scheffczyk, Vom Wesen des Katholischen: ders. Glaube als Lebensinspiration, Einsiedeln 1980, 432f.
