Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Ziegenaus, Anton - Molnár Gyula (ford.): "Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdetni" (Ef 38): Leo Scheffczyk bíboros személyének és életművének méltatása
Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdetni 95 válasz az emberiség és az Egyház részéről Isten megváltó kegyelmére. Scheffczyk erről így ír: „A férfias-atyai és a nőies-anyai princípium közötti differenciálás és eleven kiegyenlítődése által, amit Mária megszemélyesít, a Katolikus Egyház a mai világban az egyetlen kulturális hatalom, amely a nemek egybemosásának és az újra terjedő, pogány jellegű androgin mítosznak ellenáll.” Másutt: „Olyan együttműködésről van szó Mária személyében, amely már a kegyelem hatalma alatt áll, de ennek ellenére az embert is teljes teremtményi mivoltában vonja be a megváltás folyamatába. Egészében véve az Egyház máriás struktúrája visszavezethető az embernek az üdvösségben való együttműködésére, kooperációjára, ami természetesen a protestáns sola fide és sola gratia elvhez képest feszültséget jelent. Mária a legerősebb, legmagasabb garancia az isteninek a teremtményben való konkrét megvalósulására, a természetfölöttinek a természetes igénybevétele mellett. Az asszony, aki Jézus Krisztus anyja volt, bármilyen isteni alkotásnál inkább alkalmas arra, hogy beleépítse az isteni üdv meggyökeresedését az emberiben és a természetesben, elősegítse a konkretizálódását az e világban, s ezáltal az emberinek teljes igénybevételével Isten által a megváltásban felmutassa.”13 „Az emberi-személyes princípium, amely Mária együttműködésében, a máriás /iáiban kifejeződött, az Egyház hivatali elvének kiegyensúlyozottságot biztosít. A tekintélyelven felhatalmazott hivatal, amelyre azért van szükség, mert az üdvösség egyedülálló módon származik Krisztustól, Mária alázatosan szolgáló és szerető alakja által mintegy belső átlelkesítést nyer, ami a hatalom kísértésétől mentesíti és alázatosan szolgáló jelleget ad annak. Ezáltal Mária, mint az Egyházon belüli lelki hatalom és mint szellemi formáló erő van jelen az egyes ember és az egész emberiség fejlődési folyamatában.”14 Ha a katolikum központi alapelve az Isten megtestesülése, úgy ez szorosan összekapcsolódik Mária szűzi anyaságával, amiben mind a szüzesség mind az anyaság is egészen testi mivoltáig valósággá lényegült. A katolikum, amely saját lényegét az ókori gnózissal kapcsolatos vitákban kezdte kialakítani, mindig is teremtés-barát volt és maradt. Ez feltétele nemcsak a teremtményi és emberi aktivizálás lehetőségének, ami a kegyelem által valósulhat meg, hanem az isteni üdvösség meggyökeresedésének is az emberiben és a teremtményiben; hozzájárul az isteni konkretizálásához az emberiben a megtestesülés során és a szentségekben. A megtestesülés folytatásában az Egyház kinyilatkoztatása is mindenekelőtt a tanítóhivatal megfogalmazásai és a szentségek is realisztikus szavakká, illetve valósággal 13 Scheffczyk, Strukturen..., 32f. 14 Uo.,33f.
