Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Ziegenaus, Anton - Molnár Gyula (ford.): "Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdetni" (Ef 38): Leo Scheffczyk bíboros személyének és életművének méltatása
Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdetni 93 A katolikum tartalmazza azt az igényt, hogy valami teljes egészet és univerzálisát képviseljen, ami az összes valóságtartományt felöleli és a hitben integrálja. Ez az igény nem a részjelenségek egyszerű figyelembevételét jelenti, hanem az egészet tartja szem előtt. A teljességet célozza meg. Ezen azt kell érteni, hogy gondolkodásában a katolikumot az is-is jellemzi, a poláris, sarkított faktorokat és magatartásformákat egyesítő szemlélet: hit és értelem, Isten és világ, Szentírás és hagyomány, kegyelem és természet, hit és cselekedet, teremtés és megváltás, illetve mindezek egysége. A reformátorok az is-is-sel szemben a solafides elvét hangsúlyozzák, a Jézus Krisztusba vetett hit által - cselekedetek nélkül - való megigazulást, a „Szentírás és Hagyomány” kettősségével szemben a sola scriptum elvét, ahol ez az alapelv azt jelenti, hogy egyetlen későbbi dogma és hagyomány sem örök érvényű magyarázata a Szentírásnak. Nincs tanítóhivatal - vagyis az Egyház felfogása mindenkor reformálható, javítható. Az is-is-sel szemben a protestáns vagy- vagy áll, amely szerint egyedül a hit (cselekedetek nélkül) vagy a Szentírás (Hagyomány nélkül) érvényesülhet. Az ellenvetéssel szemben, mely szerint az is-is által a katolikum körvonalai szinkretisztikusan eltörlődhetnek, Scheffczyk állítja: már a mindennapi tapasztalat is mutatja, hogy az elmosódottság, vagy az „egy kicsit innen, egy kicsit onnan” érzése nem áll fenn, hanem a sarkos ellentéteket vagy állásfoglalásokat egységesítő súlypont, illetve hangsúly öleli egységbe: létezik egy gravitáció a súlypont felé, az isteni, az abszolút, a maradandó felé, anélkül, hogy ez a másik pólust kiszorítaná. így a katolikum a maga tiszta arcát mutatja meg. Ám e párosítások nem hangsúlyos fele is megtartja jogát és súlyát: a természetet, illetve a teremtést optimistábban tekintik, emiatt a katolikus gondolkodás pl. védi az értelmet a fideizmus minden fajtája és a cselekedet üd- vösségi jelentősége ellenében. John Henry Newmannel (T1890) együtt Scheffczyk „az isteni megtestesülésben látja a kereszténység központi aspektusát”. A hit szerkezeti erői „a megtestesülés elve, a kinyilatkoztatás emberi nyelvre való átfogalmazása, a keresztény ember egyházi volta, az Ige üdvtörténeti igazságának érzékelhető bemutatkozása a liturgia jelrendszerében, a hit megerősítése a dogmákban és a teológiában, és a hit történelmi fejlődése”.10 A katolikus gondolkodásban az emberi, a természet nemcsak, hogy a bún által kevésbé megrontottnak számít, hanem a megtestesülés és a kegyelem által felértékelődik; s mert az isteni logosz emberré lett, ezért az emberi szó és emberi 10 Scheffczyk, Strukturen katholischen Claubensdenkens, S. 11.
