Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Trippen, Norbert - Szabados Réka (ford.): Joseph Ratzinger mint a II. Vatikáni Zsinat közreműködője
Joseph Ratzinger mint a II. Vatikáni Zsinat közreműködője 5 A steyli misszionáriusok generálisa, P. Johannes Schütte SVD okosságát dicséri, hogy felajánlotta Frings kardinálisnak és segítőjének, hogy hétvégéjüket alkalmanként rendi pihenőházukban, a Nemi tónál töltsék. Elgondolkodtató, hogy ez vajon egészen önzetlen lépés volt-e? Amikor a harmadik ülésszakon 1964-ben láthatóvá vált, hogy a zsinatot lassan be kellene fejezni, a Kúriában az a szándék került napvilágra, és jutott a zsinati atyák tudomására, hogy a misszióknak nem szentelnek külön dekrétumot, hanem csupán néhány fegyelmi kérdéssel foglalkozó mondatra korlátozódik ez a probléma, amit a Propaganda fide kongregáció fogalmazott volna meg. Schütte generális meg tudta nyerni Frings bíborost, hogy a misszió ügyének mégis szenteljenek egy önálló dekrétumot. Az ügy érdekében Frings nem csak az aulában lépett fel, hanem felajánlotta azt is, hogy teológusa, Joseph Ratzinger is részt vesz az 1965 januárjában a Nemi tónál összejövő munkabizottságban, ami arra volt hivatott, hogy egy missziós dekrétumot dolgozzon ki. Ha meggondoljuk, hogy a zsinat után micsoda krízis alakult ki a missziós teológia területén - a missziós népek önállósági törekvéseinek, és ennek megfelelően az európai teológusok különböző elméletei következtében -, felmérhetjük, hogy visszatekintve, az ilyen „véletlenek” mennyit jelentettek. Ratzinger része a Frings kardinálissal való együttműködésben, az ez utóbbitól fennmaradó, a rendelkezésünkre álló dokumentumokból viszonylag pontosan rekonstruálható. Frings kardinális a zsinati aulában összesen 19-szer szólalt fel. Minden alkalommal, ha teológiai témákról esett szó, kikérte Ratzinger professzor véleményét. Ezt a szöveget Frings Luthe titkárával vótummá formálta, amit a zsinati elnökségnek vótum gyanánt át is nyújtott. Mivel Frings nem tudott már lapról olvasni, kénytelen volt a szöveget lehetőleg tökéletesen megtanulni és kívülről előadni. Ebből adódóan természetesen sokszor előfordult, hogy új szöveg született, amibe Frings az előtte felszólaló véleményét beleépítette, de ami tudatosan a korábban kidolgozott szövegből indult ki. Gyakran megengedett magának ironikus, vagy esetleg gúnyos kommentárokat. Kiváló latin tudása miatt tehette meg ezt a kardinális. Ez - például az 1963. november 8-i vótumon a Római Kúriáról és a Szent Officium gyakorlatáról - szinte egyértelműen megfigyelhető, hogy mennyire támaszkodik Ratzinger tervezeteire, ill. hogy mennyire tér el azoktól. Nem csak ebben az esetben érdemes az eredeti Ratzinger-féle kéziratot, a Luthe titkár által készített szakvélemény szövegével, és az aulában ténylegesen megtartott beszéddel összehasonlítani. Csak Frings kardinálisnál szerepel a hivatalos Acta Synodalia hasábjain a ténylegesen megtartott beszéd szövege után függelékben a Textus scripto traditus.
