Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Trippen, Norbert - Szabados Réka (ford.): Joseph Ratzinger mint a II. Vatikáni Zsinat közreműködője
4 Norbert Trippen és kérje annak változtatási, illetve javítási javaslatait. Azt a terjedelmes kötetet is, amelyben az 1962 nyarán a zsinati atyák által készített szkémák szerepeltek, Frings átadta Ratzingernek azzal a konkrét kérdéssel, hogy vajon mi az, amit a szövegek megfogalmazásakor esetleg hallgatólagosan megváltoztattak, mi az, ami abszolút elutasítandó, és hogy min lehetne javítani. Ra- tzinger válaszai nem várattak sokáig magukra. Amikor Frings a zsinat kezdetére készült, 1962. augusztus 29-én ezt írta Joseph Ratzingernek: „Időközben nyilvánvalóvá vált, hogy kedden, október 9-én Rómába fogok repülni; velem repül? Szerdára, október 10-re minden német zsinati atyát meghívtam 17 órára egy megbeszélésre az Animába. Megkérhetem, hogy ott a Constitutio dogmatica Defontibus revelationisról referáljon, és ha lehet, pozitív ellenjavaslatokat tegyen?” Joseph Ratzinger a Frings kardinális 90., illetve Höffner kardinális 70. születésnapjára készített ünnepi írásában 1976-ban maga vetette papírra, hogy milyen benyomást keltett benne a Rómába való utazás, de még inkább a szinte vak kardinálissal való találkozás a Kölni Dómban, és a neki tervezett sírnál az érseki kriptában. Ratzinger és Luthe a zsinati ülésszakok alatt Frings kardinálissal együtt a német papi kollégiumban laktak a Santa Maria dell’Animában. Bár az asztalnál nem a zsinatról volt szó, mégis egyfolytában lehetőség volt kontaktus kialakítására. A német nyelvű zsinati atyák megbeszélései, amelyeket hétfőnként 17 órakor az Animában tartottak arról, hogy miképpen fognak eljárni a zsinati aulában; a német nyelvű püspököknek legalábbis az első ülésszakban nagy taktikai előnyt és befolyást eredményezett, amit a többi ország főpapsága hamarosan hasonló eljárással próbált behozni. Frings kardinális nem csak személyesen követte a teológus Ratzingert, hanem hamarosan bevezette a befolyásos zsinati atyák körébe és teológiai munkacsoportokba azzal a céllal, hogy űj és jobb tervezeteket fogalmazzon meg a zsinati tanácskozásokra, mint az előkészítő bizottságok. Az első üléssorozat végén sikerült a kardinálisnak Ratzinger professzort a hivatalos zsinati bizottságba meghívatni, így minden általános ülésen részt vehetett, és a nyilvános zsinati bizottságok munkacsoportjaiba is bevonták. Innentől kezdve nem csak személyes tanácsadója és munkatársa volt a kölni kardinálisnak, hanem más teológusok mellett a későbbi zsinati szövegek megfogalmazásánál is munkatárs. Ez leginkább a két dogmatikus konstitúcióra, a Lumen gentiumra és a Dei verbumra vonatkozik. Egészen különleges módon Joseph Ratzinger professzor más zsinati dokumentumok megalkotásának is résztvevőjévé vált. Teljes mértékben érthető, hogy a zsinati atyák a kimerítő, hétfőtől szombat délig tartó ülésezések után, a hétvégén felüdülést kerestek.
