Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Mohrmann, Christine - Török József (ford.): A liturgikus latin nyelv
Christine Mohrmann A liturgikus latin nyelv A liturgikus latin nyelv belső értékét csak akkor lehet fölbecsülni, ha a keresztény latinság legszélesebb keretében történik a vizsgálódás. Márpedig a kereszténységnek ez a nyelvezete, amely a liturgikus latin, még mindig élő ága a latin nyelvnek. A keresztények saját nyelve, csoportnyelv, az első századok folyamán jött létre Nyugat keresztény közösségeiben és visszaszorította a görögöt, ami az őskereszténység első, egyetemes nyelve.1 Ez a csoportnyelv kezdetben kiváltképpen vulgáris1 2 idióma volt, amit számos, görögből és héberből3 átvett kölcsönzés jellemzett, valamint sok lexikologikus és szémasziologikus neo- logizmus. A III. század folyamán ez a forradalmi nyelvezet a keresztény irodalom eszközévé vált: Tertullianus, Szent Ciprianus, Novatianus műveiben megtalálta első irodalmi rögzülését. Az első két évszázad forradalmi korszaka - melynek során a keresztények latinja kiformálódott és megállapodott - után megállapítható bizonyos lassulása a fejlődésnek a IV. század második felében, ami ugyanakkor egyfajta megszilárdulást jelentett. A keresztény latinság - a keresztény nép érintkezési nyelve és egyidejűleg az irodalmi kifejezés eszköze - keretében az Egyház saját nyelvezete egy változatnak tekinthető, mint olyan, az Egyház sajátos eszközének. Az Egyház eme nyelvéhez tartozik a biblikus latin, az imádság nyelve, az igehirdetés nyelve és a hivata1 Lásd Jós. Schrijnen, „Charakteristik des altchristlichen Latein", Latinitas Christianorum prímáévá, I, Nimégue 1932; Christine Mohrmann, „Die altchristliche Sondersprache in den Sermo- nes des hl. Augustin”, Latinitas Christianorum prímáévá, III, Nimégue 1932; „Quelques traits ca- ractéristiques du latin des chrétiens”, Miscellanea Mercatí, I, Cittä del Vaticano 1946, 437 skk.; „Le latin commun et le latin des chrétiens”, Vigiliae Christianae 1,1947,1 skk.; „Le latin langue de la chrétienté occidentale”, Aevum, 24 (1950) 133 skk.; „Latin vulgaire. Latin des chrétiens”, Paris 1952; Dom Jean Leclercq, „Le latin langue d’église”, La Maison-Díeu, 2 (1947), 55 skk. 2 Lásd Christine Mohrmann, „Les éléments vulgaires du latin des chrétiens”, Vigiliae Christianae, 2 (1948) 89 skk. et 163 skk. 3 Lásd Christine Mohrmann, „Les emprunts dans la latinité chrétienne”, Vigiliae Christianae, 4, 1950, 193 skk.