Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Thomas, Jean-François - Török József (ford.): Megjegyzések Louis Bouyernál és Joseph Ratzingernél a sacrum és a liturgia kapcsán
32 Jean-Francois Thomas fontolások alapján rendelkezni, különben az egységre és az egyetemességre törekvés eltűnne. Amikor a liturgia katolikus dimenzióját lefokozzák vagy kiküszöbölik, a liturgia elszegényedik és átalakul a közösségek köldöknézésévé.33 Ratzinger bíboros így folytatja: „Az Eucharisztia akkor közösségi lakomává válik, olyan találkozási hely lesz, ahol megvalósul a közösség, és tagjai kölcsönös cselekvésének szimbóluma föllelhető [...]. Ugyanakkor a szakramen tali tás, a szakralitás hamarosan úgy jelentkezik, mint valami megütközést keltő összetevő, s az ember annak lehet tanúja, hogy a szakramentá- lis szolgálat helyében egy szervezet rajzolódik ki, amely saját magáról dönt, és többé csak tisztségeket javasolhat, nem pedig igazi hivatásokat. Ekkor beigazolódik a fenyegető veszély, és a közösség egyszerű klubbá változik.”34 A vatikáni bazilikában lévő, Bernini által alkotott Szent Péter trónusának művészi és szimbolikus jelentéséről elmélkedve Joseph Ratzinger (a pápai trónra kerülte előtt) nyomatékkai hangsúlyozza azt a tényt, hogy az Eucharisztia képezi az Egyház alapját, és a rend éppen úgy, mint a szeretet, lényeges része. Az Eucharisztiában jelen lévő rend szerinte az Egyház rendjének „kemény magja”. Szent Péter trónusa visszautal a rend és a szeretet egységére, amely a szent liturgiát uralja: „Ez az egység mutatja, hogy a szentmise az Egyház középpontjában van, és az Egyház sem tehet mást, mint hogy egységet alkot a keresztre feszített Krisztussal. Egysége nem valamiféle szervezési kérdés [...]. Az Egyházat nem a többség véleménye irányítja, hanem a hit, amely mind érettebbé válik a Krisztussal történő eucharisztikus találkozásban.”35 Alább hozzáteszi, hogy az Eucharisztia trónusa nem az uralkodás trónusa, hanem a szolgálatot jeleníti meg, majd a következőképpen zárja a gondolatmenetet: „[...] A szentmisét örökös fényességhez lehet hasonlítani, amely világunkra ráragyog, mint Isten örömének itteni, lenti visszfénye. A mise az az út, amely a hittől a szeretethez vezet, s tekintetünket a reményre irányítja.”36 Louis Bouyer a tékozló fiú példabeszédét használja, hogy rávilágítson arra a vonzerőre, ami bennünket a liturgia felé vezet. Minden keresztény azért él, hogy visszatérjen az Atyához. A szentmise minden hívő előtt fölvillantja 33 Megjegyzendő, hogy ez a terminus technicus a katolicizmusban (a II. Vatikáni Zsinat óta, ami szinte soha nem alkalmazza, kivéve utolsó szövegeit), mert Luther alkalmazta, hogy az Egyház kifejezést elkerülje. Az utolsó egyetemes zsinat a hagyományosabb elnevezéseket alkalmazta: Ecclesia universalis, Ecclesia localis és Ecclesia particularis. Mivel a magyar nyelvben a gyülekezet szót inkább a protestáns felekezetek használják, a közösség elnevezésnek kevésbé van nem-katolikus felhangja (a fordító). 34 Lásd a 32. jegyzetben idézett művet, 329-330. 33 Lagloire de Dieu aujourd’hui, Parole et Silence, Paris 2006. 46. 36 Uo. 48.
