Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Thomas, Jean-François - Török József (ford.): Megjegyzések Louis Bouyernál és Joseph Ratzingernél a sacrum és a liturgia kapcsán

26

Jean-Frangois Thomas

Lubac, Hans Urs von Balthasar, Louis Bouyer és Jorge Medina neveit. Majd azzal folytatta, hogy az Egyház kevésbé concilium2, mint inkább hoinonia, nem pusztán horizontálisan, mint inkább vertikálisan, mivel a communio mindenekelőtt az Eucharisztia szentségében gyökerezik.3

Miként lehet vágyakozni igazi közösségre Istennel és a felebaráttal, ha többé már nem tartják a liturgiát „a keresztény misztérium teljességéből for- rásozó hagyományos kifejeződésnek?”4 * Louis Bouyer, elkötelezett a communio építésében, megállapítja, hogy a liturgia szinte fölismerhetetlenné vált: „Kertelés nélkül meg kell mondani a dolgokat: gyakorlatilag nincs többé liturgia, ami méltó erre az elnevezésre a Katolikus Egyházban, most. A tegnap liturgiája is alig volt több, mint egy bebalzsamozott holttest. Az, amit ma liturgiának neveznek, csupán egy bomló holttest.”3 Az első magisztrális művében, ami kevéssel a katolikussá válása után jelent meg, már figyelmeztetett: „Őrizkedjünk attól a kísértéstől, hogy az élő liturgia helyébe egy archeologi- kus helyreállítást tegyünk. Ehelyett legyünk képesek fölfedezni a jelenlegi liturgiánk történelmi forrásaiban azt az inspirációt, ami lehetővé teszi, hogy a mai időkhöz alkalmazva, az élet meleg atmoszféráját neki visszaadhassuk. Akkor hieratikus ruhájának merev hajtásai visszanyerik antik lágyságukat és érzéketlen maszkjának megfagyott vonásai az isteni mosoly fényességében felolvadnak.”6 A sacrum tiszteletteljes liturgiája által megígért isteni mosoly a jele annak, hogy mi a tét: az Isten és az ember közötti szeretet-kapcsolat. Az élő hagyomány elhagyása nem sietteti a közösséget, ellenkezőleg, ellehetetleníti azt. Bizonyos egyháziak, a világhoz alkalmazkodva az élő folytonosságot helyettesítették a kaotikus változással,7 elhagyván minden hivatkozást a múltra, mindarra, ami a Kinyilatkoztatásból származik. A hívek adósai annak a kultusznak, ami őket megelőzte, s amit ők életre szóló örökségként kaptak. „A liturgia az egyetlen közösség imádságos élete, imádása: Krisztus misztikus Teste, amint áthalad a történelmen az egyetlen forrásból, Urunk üdvhozó tetteiből és tanításából kiindulva, melyek bennünk mindig elevenek, cselekvők, a Szentléleknek köszönhetően”8 - írta Louis Bouyer.

2 Joseph Ratzinger Hans Küng nézeteinek bírálatát adja a Strukturen der Kirche, 1962. című könyvében. A Concilium folyóirat 1965-ben született, megszűnt 2005-ben.

3 Chemins vers Jésus, 119.

4 Louis Bouyer, La decomposition du catholicisme, Aubier - Montaigne, Paris 1968, 145.

3 Uo. 144.

6 Louis Bouyer, Le Mystere pascal, Cerf, Paris 1947, 98.

7 E tárgyban például Philippe Muray elemzéseit az Exorcismes spirituels köteteiben. Les Belles Lettres.

8 Louis Bouyer, Architecture et Liturgie, Cerf, Paris 1962. 11. Magyarul megjelent Füzes Ádám fordításában Építészet és liturgia címen, Agape Kiadó, Szeged 2000.