Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Hoping, Helmut - Szax László (ford.): Közösségben Krisztussal: Joseph Ratzinger krisztológiája és liturgikája
22 Helmut Hoping eseményei közötti összefüggés az, ami megteremti az eucharisztiát. Úgy ünnepeljük tehát, mint „memoria passionis, mortis et resurrectionis Christi”. Az eucharisztia megértéséhez Ratzinger számára két ószövetségi történet is fontos, az egyik a húsvéti bárány feláldozása, a másik Ábrahám áldozata. Jézus az Újszövetség húsvéti báránya, az új Ádám, akinek oldalából vér és víz tör elő, „az eucharisztia és a keresztség, egy új közösség forrásaiként”. Az eucharisztia azonban többet jelent egy egyszerű étkezésnél. Az ünnep alkalmával „el kell hogy töltsön bennünket ezen titok iránt a tisztelet, a halál misztériuma előtt a félelem, melyek jelenvalóvá válnak közöttünk”. Átváltoztatás, új élet nélkül az eucharisztia nem lenne több egy elhunytra való egyszerű megemlékezésnél. Az Egyház hagyománya itt Jézus kereszthaláláról való megemlékezésről, életáldozatának szentségi jelenlétéről beszél. Krisztus azonban nem adomány, amelyet önmagunkból az Atya elé viszünk. Krisztus Isten adománya felénk, amelyet elfogadhatunk, és amelyet Istentől fogadott adományként vihetünk az Atya elé. Ezen isteni adománynak az előképe már Izrael történetének kezdetén megfigyelhető, mégpedig Ábrahám áldozatánál, akit Pál a hit atyjának nevez (Róm 4,1-25). Az Újszövetség Izsák megkötözését és megmenekülését Jézus kereszthalálával és halottaiból való feltámadásával hozza összefüggésbe. A római misekánon az eucharisztikus áldozatra vonatkoztatva említi meg Ábrahám és Melkizedek áldozatát. Izrael újra és újra az igazi áldozatot kereste, míg végül arra a felismerésre jutott, hogy az igazi áldozat Isten előtt a bűnbánó szív, az igazi áldozat az „Isten szerint élő ember”, az Isten szerinti áldozat az „imádság, Isten hálaadó dicsérete”. Nagyon sok szól amellett, hogy Jézus utolsó vacsorája nem húsvéti vacsora volt, mégiscsak a zsidó húsvét szellemében ülték meg. Bár nem sokat tudunk arról, hogy Jézus korában milyen volt a húsvéti vacsora szerkezete, az eucharisztikus imát tagadhatatlanul a zsidó „berakah” befolyásolta. Az eucharisztia szó maga sem más, mint a „berakah” görög fordítása, ami annyit tesz: magasztalás, hálaadás, megáldás. Az utolsó vacsora ezen szavai jelentik a tulajdonképpeni középpontot, hiszen „közvetlenül Jézus szenvedése előtti estén elmondott imádságáról van szó és az új szellemi áldozat magját alkotja. Az egyházatyák részben ezért is nevezték az eucharisztiát egyszerűen csak ’imának’, szóbeli áldozatnak, amely szellemi, amely azonban anyaggá válik és az anyagot átváltoztatja: a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé”. Az eucharisztia gondolati tartalma Ratzinger számára a zsidó kultusz két részéből nőtt ki, a templomi áldozati kultuszból és a zsinagógái istentiszteletből. Ha Krisztus maga a húsvéti bárány, akkor az eucharisztiában betelje-
