Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Hoping, Helmut - Szax László (ford.): Közösségben Krisztussal: Joseph Ratzinger krisztológiája és liturgikája
Közösségben Krisztussal 21 nak megfelelő kifejezésnek. Minden más megnevezés túl rövid számára. Az eucharisztia szót, hálaadó imádás értelmében, amely Krisztus húsvéti misztériumában megtörtént „univerzális imádság-aktusra” utal, megfelelő rövid megfogalmazásnak tartja a Logosz-szerinti istentisztelet kifejezésére. Az imádság, amelybe Jézus az embereket bevonja, Atyjához való felemelkedése óta az égi liturgia középpontja. Az Egyház liturgiáját a köztes időben ünnepli, Jézus test szerinti és az idők teljességében való eljövetele között. A kereszt és feltámadás, a feltámadt Krisztus szavakban és látható jelekben való megjelenése nélkül a liturgia üres, semmirekellő játék volna valóság nélkül. Az Egyház liturgiája egy ember szenvedéstörténetén nyugszik, akinek elmúlhatatlan léte az élő Isten misztériumába nyúlik. Ezért az Egyház liturgiája nem más mint a Fiú liturgiája, itt az emberek között. Végső címzettje a mennyei Atya és célja, hogy földi életünk, test szerinti létünk „élő áldozattá” váljon, egyesülve Krisztus áldozatával. Krisztus az, aki az Atya előtt a legfőbb kultuszt bemutatja. Ez úgy válik az emberek számára kultusszá, ha vele együtt vannak, köréje gyülekeznek. Az Ige földi liturgiájában a látható szentségi jelek által a Bárány, a feltámadt Úr égi liturgiájában részesülünk. 3. AZ EUCHARISZTIA GONDOLATI TARTALMA ÉS KRISZTOLÓGIAI CENTRUMA Az eucharisztia ünneplése Joseph Ratzinger teológiájában központi helyet foglal el, ugyanúgy mint az eucharisztia és az Egyház kapcsolatának kérdése. Mi az eucharisztia értelme? Mi teszi az eucharisztiát eucharisztiává? Miben van megalapozva ennek krisztológiai középpontja? Az eucharisztia ünneplésében a legerősebben tapasztalhatjuk meg, hogy Jézus Krisztus, a feltámadt Úr köztünk és velünk van. Az eucharisztia a megnyílt ég ünnepe, amikor az isteni titok közvetlenül megérint bennünket és Krisztus testében és vérében ajándékba kapjuk. A szavak, amelyeket Jézus az utolsó vacsoránál a kenyér és a kehely fölött mondott, az Egyház számára mindig is nagy jelentőséggel bírtak. A bor és a kenyér színe alatt Jézus önmagát osztotta ki tanítványai között, mintegy „halálának szellemi végrehajtásaként”. A megtört kenyér Jézus önnönmaga, életének odaadásában; a szőlőtő gyümölcse, amely a tanítványoknak nyújtott kehelyben van, nem más mint Jézus, aki vérét sokakért kiontja. Az eucha- risztiának azonban nemcsak az utolsó vacsora szavaiban van az eredete, de Jézus halála sem elegendő önmagában, hogy az eucharisztiát megmagyarázza. Sokkal inkább az utolsó vacsorának, Jézus halálának és feltámadásának
