Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Kereszty Rókus - Nagypál Szabolcs (ford.): A vallásközi párbeszéd keresztény teológiája felé: a nemkeresztény vallások Isten üdvtörténetében

192

Kereszty Rókus

A továbbiakban más vallások olyan keresztény értékelését bontjuk ki, amely a Római Katolikus Egyházban fejlődött ki szilárd szentírási alapokon. Ezt a következő öt pontban lehetne összefoglalni.

I. BŰN ÉS ÖNISTENÍTÉS

Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az emberi nemet, hogy személyesen lépjünk közösségre Istennel, mi azonban e kapcsolatot öniste- nítési igyekezetté torzítottuk. Őseink ugyanis saját erőfeszítéseik által akartak olyanok lenni, „mint az istenek”, ami a vallási s erkölcsi tudás elhomályosu- lásához vezetett: „Fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával.” (Róm 1,23)

Az eredeti bűn és a személyes bűnök befolyásának, valamint a bűnök halmozásából eredő tudatlanságnak ezáltal jelentős torzító hatása volt a kultúrák alakulására, különösen az egyes vallások alkotóelemeire (hitelveire, szertartásaira és erkölcsi tanításaira). II.

II. MINDENKI ÜDVÖSSÉGÉRE ELEGENDŐ KEGYELEM

Ugyanakkor azonban Isten nem hagyta el az elbukott emberiséget. Az Egyház mindig eretnekként utasította el ama nézeteket, amelyek szerint Isten csak a keresztények számára kínálja föl kegyelmét.

Az Atya az emberi történelem során mindig és mindenhol elegendő kegyelmet kínált föl mindenki számára az üdvösségre. E kegyelem mindig is Jézus Krisztus kegyelme volt, amely Jézus Krisztus áldozatából eredt, vagy azt előlegezte meg.

Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, még azokért is, akik előtte éltek; és mindenki számára megszerezte az üdvösség kegyelmét. A Szentlélek minden embert hív, akik pedig elfogadják meghívását, azokat Jézus Krisztus hasonlatosságára alakítja.

Az egyházatyák ügy értették János evangéliumának az igazi világosságról szóló szavait, amely minden embert megvilágosít (Jn 1,9), hogy még a pogá- nyok is e Fényben állnak, Aki Isten örök Fia és Igéje.

Közülük némelyek elfogadták e fényt, és ezért Szent Jusztinosz szerint „Isten Igéjének magvát” hordozzák magukban. Szent Jusztinosz ahhoz is ragaszkodik, hogy azokat az embereket, akik Isten Igéje szerint tanítottak és éltek, keresztényeknek kéne hívnunk: például Hérakleitoszt és Szókratészt,