Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Hoping, Helmut - Szax László (ford.): Közösségben Krisztussal: Joseph Ratzinger krisztológiája és liturgikája

Helmut Hoping

Közösségben Krisztussal

Joseph Ratzinger krisztológiája és liturgikája

1982-ben Rio de Janeiróban az akkor kúriai bíboros Joseph Ratzinger előadást tartott egy krisztológiai konferencián a krisztológia egységének kérdéséről. Ez volt az első tanulmány az 1984-ben megjelent „Az átszúrtra tekintve. Kísérlet egy spirituális krisztológiára” c. művéhez. Egy programértékű mondat így hangzik belőle: „A krisztológia az imádságban születik meg, sehol másutt.” Emellé kell még egy kijelentést állítani, amely nem kevésbé programértékűbb ennél és az Eucharisztia - krisztológia kapcsolatáról szól: „Csak egy spirituális krisztológiában nyílik meg a szentség spiritualitása.” Joseph Ratzinger gondolataiban a krisztológia és a liturgia központi helyet foglalnak el. A témát itt nem tudjuk teljes körűen bemutatni, de három aspektus mindenképpen kiemelendő:

1. a krisztológia spirituális és doxológiai magja,

2. a liturgia kozmikus dimenziója és annak latreutikus (imádó) karaktere és

3. az Eucharisztia gondolati tartalma és krisztológiai centruma. 1

1. JÉZUS IMÁJA, FIÜSÁGÁNAK FELISMERÉSE ÉS A HIT HELYE

A kanonikus evangéliumok tanúsága szerint Jézus egyedülálló kapcsolatban állt Atyjával, az Istennel. Tanítványai ezért nem csupán Krisztusnak, a Messiásnak (Mk 8,29; Lk 9,20) nevezték, hanem az „élő Isten Fiának” (Mt 16,16). A Krisztus-megnevezés hamarosan Jézus saját nevévé vált, bár a „Kyrios” (Úr) megnevezés a „Fiú”-címmel ellentétben kevésbé volt egyértelmű, így a Fiú-megnevezés gyorsan Jézus személyének átfogó értelmezőjelzőjévé” vált. A történelmi Jézus fiúsági viszonyának középpontjában az imádság állt, amelyet Izrael Istenének, akit Jézus atyjának nevezett, meghívásaként szoktak meghatározni. Amikor az írás Jézust az élő Isten Fiának