Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Hoping, Helmut - Szax László (ford.): Közösségben Krisztussal: Joseph Ratzinger krisztológiája és liturgikája
Közösségben Krisztussal 17 nevezi, az egyáltalán nem jelenti a történelmi Jézus alakjának mitológiai ki- színezését. Az evangéliumok, bár krisztológiai szempontból máshová helyezik a hangsúlyt, abban egyetértenek, hogy Jézus szavai és tettei az imából növekszenek, amelyben Istent szólítja meg, akit Atyjának nevez és akihez különleges kapcsolat fűzi, amelyből ugyan tanítványai is részesülnek, de amely önmagában véve olyan egyedi, hogy Jézus soha nem imádkozik együtt tanítványaival Atyjához. Jézus „nagyon vallásosan élt Isten népe, Izrael hite és hagyományai szerint is”, de egyedi Isten-kapcsolatában egyúttal meg is haladta népének vallástörténetét. Jézus imádkozva búcsúzott tanítványaitól is, így adva át magát a neki rendelt halálnak. Imádkozva halt meg és a halál mélyében is megtartotta Isten nevét. A halált az imádság és a szeretet aktusává alakította. Jézus személyét az imádság aktusával is meghatározhatjuk: „Az, hogy ő Isten Fia, mindenekelőtt azt jelenti, hogy imádságos, imádkozó ember.” Mivel az imádság Jézus Isten-kapcsolatának középpontjában áll, ezért Ratzinger elengedhetetlen feltételnek tartja az imádságban való részvételt Jézus személyének felismerésében és megértésében. Az imádságban való részvétel közösséget hoz létre Vele. Ez a közösség mindenkit magában foglal, akik az egy testben, amely az Egyház, Jézussal eggyé válnak. A keresztségtől elválaszthatatlan a hitvallás és ezzel együtt az Egyház, mint a hit helye. A credo „Hiszek”-megfogalmazásának „én”-je nem egyszerűen individuális „én”, hanem „egyházi” (ekkléziális) is, mely lehetővé teszi a hit „helyettes” megváltását, mint például a gyermekkeresztelésnél. Ahogyan a hit megvallása, úgy az Egyház és annak eucharisztikus liturgiája is Jézus imádságából nő ki. Ebből Ratzinger számára az következik, hogy a kriszto- lógia konstitutív módon az Egyház fogalmának része. Az Egyház és annak megvallása is Jézus imádságából származik (Lk 6, 12-17; 9,18-20). „Az Egyház az imádságban születik, amelyben Jézus teljesen visszaadja magát az Atyának és az Atya mindent átad a Fiúnak.” Az Egyház megváltásánál nem csupán egy mondatról van szó, amely valamit semlegesen megállapít, hiszen az Egyház hitvallása önmagában is imádság, amely azonban csak a Jézussal és az ő Egyházával közösen végzett imádságban tárulkozik fel. így látja Joseph Ratzinger az Egyházban Jézus személye felismerésének és megértésének alanyát. Ratzinger nem tartja lehetségesnek Jézus autentikus felismerését az Egyház transzcendentális hagyományával való kommunikáció nélkül. Ha igaz, hogy Jézus teljes személye imádságában felismerhető, akkor Jézus identitása csak úgy ismerhető meg, ha imájába mi is belépünk. Ha a krisztológia hosszútávon nem akarja egységét elveszíteni, akkor alapjaiban
