Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Ślesiński, Robert - Nagypál Szabolcs (ford.): Alexander Schmemann a Szent Liturgiáról mint Isten Országa kinyilvánításáról: A liturgia előzetes adottsága
104 Robert Slesiríski kolás teológiai) vonatkozásaira korlátozni, amely tudniillik sajnálatos módon a valódi ortodox gondolat „nyugati fogságának sötét középkorához” vezetett. Alexander Schmemann nincs egyedül e véleményével.9 A JELKÉP MINT KINYILVÁNÍTÁS Alexander Schmemann álláspontja szerint a szentelési kifejezések szerepének kiemelésével egyidőben pontosan a szentségek mint jelképek (szimbólumok) megértése és megbecsülése fejlődött vissza. A jelképek valóságos megértése helyett, mely szerint a szentségek által ténylegesen és valóságosan részt veszünk Jézus Krisztus életében, egyre inkább a liturgikus fölfogásunk egyfajta elcsökevényesedését figyelhettük meg, mely a jelképeket azonosította a képviselettel vagy az ábrázolással.10 * Ám az imádság valódi keresztény törvénye (lex orandi), hangsúlyozza Alexander Schmemann, másképp gondolkodik erről. Azt írja, hogy valóban „lehetséges, hogy a jelkép ne ábrázoljon semmit”, és ezáltal „mentes legyen bármely külső hasonlóságtól az általa jelképezett dologhoz”.11 Ennek alapvető oka szintén világos. Megjegyezve azt, hogy „minél szervesebb egy jelkép, annál kevésbé vannak efféle ábrázoló tulajdonságai”, rögtön hozzáteszi, hogy „ez azért van, mert a jelkép célja és szerepe nem az, hogy ábrázoljon (hiszen ez az ábrázolt hiányát föltételezné), hanem inkább a kinyilvánítás, és a kinyilvánított közlése."12 Más szavakkal, e valóságosan fölfogott jelkép ahelyett, hogy emlékeztetne az általa jelképezett valóságra, igazából részvétel abban. Ahogy Alexander Schmemann éles szemmel megjegyzi, a szentségeket mint jelképeket kinyilvánításként kell fölfogni: „Az egyik valóság kinyilvánítja (éTtupaívco) és közli a másikat.”13 Ugyanakkor azonban a szentségi valóság lendületes folyamata és rendkívüli jelképes jellege, lényegileg részleges és tökéletlen marad. Alexander Schmemann saját szavaival: „a jelkép természetüknél fogva távoli valóságokat egyesít, melyek viszonya mindig a teljesen más marad”. 9 Lásd ILT 9., E 33. Továbbá: Alexander Schmemann, Church, World, Mission (Egyház, világ, küldetés). New York 1979, 135. (A továbbiakban: CWM.) 10 E 35. “ E 4ö. 2 Ugyanott. 13 E 47.
