Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Ślesiński, Robert - Nagypál Szabolcs (ford.): Alexander Schmemann a Szent Liturgiáról mint Isten Országa kinyilvánításáról: A liturgia előzetes adottsága
Robert Slesinski Alexander Schmemann a Szent Liturgiáról mint Isten Országa kinyilvánításáról: A liturgia előzetes adottsága ALEXANDER SCHMEMANN HELYE A LITURGIKUS TEOLÓGIÁBAN A liturgikus teológia történészeinek az eljövendő években, sőt már ma is meg kell válaszolniuk ama kérdést, hogy hol is helyezkedik el Alexander Schmemann (1921-1983) kimagasló alakja e teológiai szaktudomány történetében. Noha gondolkodását mértékadónak ismerik el a kortárs ortodox és római katolikus teológiai körökben is, írásai nem a tudományos eszközkészletükről és a történeti vizsgálat szigoráról ismertek. E tekintetben tehát nem olyan kiemelkedő, mint Robert Taft vagy Miguel Arranz jezsuiták, akik döntő mértékben járultak hozzá az Egyház istentiszteletének történetével kapcsolatos ismeretünkhöz és megértésünkhöz. Alexander Schmemann szemlélődő tanulmányainak éleslátása azonban mindenképpen figyelmet érdemel egzisztenciális vonatkozásai miatt. Találkozásunk a gondolkodásával összehasonlíthatatlan módon von bele bennünket a Szent Liturgia valódi belső működésébe. Olyan érzésünk támad, hogy igen, istentiszteleten szeretnénk részt venni. Az életműve tehát arra hív bennünket, hogy hiteles liturgikus légkörbe és létezésmódba kerüljünk. A VÉGIDŐ ÁTÉLÉSE Alexander Schmemann liturgikus teológiája nem más, mint a végidő átélése. A természetét tekintve elsődleges nézőpontja mindig a végidőre irányul; mindig az eljövendő Isten Országát tartja szem előtt, amely ugyanakkor már most megtapasztalható e világban az Egyház által, amely Isten Országának jelenléte és megtapasztalása a világban.
