Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Ratzinger, Joseph - Nagypál Szabolcs (ford.): Európa a kultúrák válságában
Joseph Ratzinger bíboros Európa a kultúrák válságában KORUNK ÉSZELVŰ KULTÚRÁJÁNAK JELENTŐSÉGE ÉS HATÁRA Az első kérdésünk az, hogy elértük-e az egyetemes, végre teljesen tudományos bölcseletet, amely kifejezésre juttatja az emberiség közös értelmét. Ezzel kapcsolatban azt kell felelnünk, hogy valóban elértünk fontos eredményeket, amelyek egyetemes érvényességre tarthatnak számot. Elértük például azt, hogy a vallást nem kényszerítheti ki az állam, hanem csak szabadságban üdvözölhetjük; elértük a mindenkire egyformán érvényes emberi alapjogok tiszteletét; továbbá elértük a hatalomelválasztást és a hatalom ellenőrzését. Nem szabad azonban azt képzelnünk, hogy ezen alapértékek, noha általánosan érvényesek, minden történelmi helyzetben ugyanúgy valósíthatók meg. Nem minden társadalomban vannak meg az előföltételei a nyugati típusú pártalapú demokráciának. Ugyanezen alapon, az állam teljes vallási semlegességét a legtöbb történelmi helyzetben illúziónak kell tekintenünk. Ezzel pedig már elérkeztünk a második kérdés által fölvetett nehézségekhez. De először is tisztázzuk a kérdést, hogy vajon a modem fölvilágosodott bölcseletek, egészükben véve, kimondhatják-e az utolsó szót az értelem nevében, amely közös volna minden emberre nézve. E bölcseletek jellemzője a pozitivizmusuk, és ezáltal a metafizikaellenes beállítottságuk. Következésképpen, végső soron nem hagynak helyet Isten számára. A pozitív értelem önkorlátozásán alapulnak, amely, noha a műszaki területen megfelelő, amikor azonban általánosítják, megcsonkítja az embert. Mindebből az következik, hogy az ember nem ismer el semmilyen erkölcsi tekintélyt a számításain kívül, és amint láttuk, még a szabadság gondolata is, amelynek kiterjedése első látásra határok nélkülinek tűnik is, végső soron a szabadság önmegsemmisítéséhez vezet. A pozitivista bölcseletek nyilvánvalóan tartalmaznak fontos igazságelemeket. De ezen elemek az értelemnek az adott kulturális helyzetre jellemző önkorlátozásán alapulnak, mégpedig a modern Nyugatén, és ekképpen nem lehetnek az értelem utolsó szavai.
