Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Gál Ferenc: Mária Jézus nyilvános életében
Gál Ferenc Mária Jézus nyilvános életében Amit az evangéliumok Mária üdvtörténeti szerepéről bemutatnak, azt egyáltalán nem találjuk erőltetettnek. Semmivel sem beszélnek róla többet, mint amennyit keleten elmondhattak egy asszonyról, aki a háttérből figyeli és segíti fia működését. Először a kánai menyegzőn mutatkozik Jézus társaságában. Nem kétséges, hogy János ezt a történetet már abban a jelképes értelmezésében mutatja be, ahogy a harmadik keresztény nemzedék hite megkövetelte. Mária a szorult helyzetbe jutott emberek Szószólója. Jézus látszólag kitér az anyai jog természetes megnyilatkozása elől és elutasítólag válaszol: még nem jött el az órám. Nyilvános működésében nem akar az anya-gyermek viszonyában mutatkozni. Már tizenkétéves korában is erre céloz, amikor az Atya ügyét helyezi érdeklődése középpontjába. Eszerint a kánai menyegző jelenete is olyan, mint sok más, hogy Jézus a természetes adottságból áttér a természetfölötti szintre. Gáchter inkább arra hivatkozik, hogy Mária közbenjárása majd csak Jézus „órája”, azaz halála után bontakozik ki (Maria im Erdenleben, 1955, 188). De a történet nem hagy kétséget közbenjárásának hatékonysága felől. Egy másik jelenet (Mt 3,31-35; Lk 11,27-28) a Krisztusra épült közösség szellemi és kegyelmi természetét illusztrálja. Jézust tömeg veszi körül egy házban. Tudtára adják, hogy „anyja és testvérei keresik”. Erre hallgatóira tekintve így válaszol: íme, anyám és testvéreim. Aki megteszi Isten akaratát, az nekem testvérem, nővérem és anyám. Vagyis aki a hit által Isten gyermekévé válik, az vele rokonságba kerül. Az összetartozás fokát a szeretet határozza meg. Kétségtelen, hogy Mária így is első helyre kerül. Hasonló logikát találunk a Lk 11,28-ban is. Hallgatói közül valaki boldognak nevezi anyját, aki őt nevelhette. Jézus válasza egyúttal átmenet a természetfölötti rendbe: még boldogabb, aki hallgatja és megtartja az Isten szavát. Az utalások egyúttal megvilágítják, hogy Mária is Krisztus igazi követése által növekedett a tökéletességben. Ki kellett üresítenie magát az anyai érzelmektől, hogy valami többet kapjon: azt a kegyelmi anyaságot, amely már az egész misztikus Krisztusra vonatkozik.
