Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Bourgeois, Daniel - Török József (ford.): A napkeleti bölcsek a kánai menyegzőre sietnek
A napkeleti bölcsek a kánai menyegzőre sietnek 53 A római liturgiában tehát január 6. örökölte a napkeleti bölcsek Máté-féle hódolatát, de nem valami exotikus anekdotának tartották (mint manapság sokan hajlamosak rá), hanem a bölcsek érkezése a rituális leborulással (proszkünészisz) és ajándékok átadásával a császári udvar rituális rendtartására utalt. Itt is Krisztus Úr-mivoltának a megtestesülésben való megmutat- kozásáról-kinyilvánulásáról van szó. Kissé meredeken fogalmazva, ha az epifánia-vízkereszt ünnep megőrizte volna eredeti értelmét és valamennyi felhangját, a római hagyománynak nem lett volna szüksége Krisztus Király ünnepének bevezetésére. Keleten bonyolultabbul alakultak a dolgok: karácsony bevezetése a keleti világban gyorsan megtörtént. 370 táján Kappadóciában, 386-ban Antiochi- ában, 430 táján Egyiptomban, egy évszázaddal később Jeruzsálemben. Karácsony elfogadása az egyházakat arra kötelezte, hogy ezeknek az ünnepeknek a celebrálásában egyensúlyt teremtsenek. Ismert, hogy a jeruzsálemi egyház a december 25-i ünnepre kevésbé bizonyult érzékenynek, és továbbra is a január 6-i ünnepre összpontosította a születés misztériumának átélését, ide értve a pásztorok és a napkeleti bölcsek imádását. A születés ikonjainak és festményeinek ikonográfiái szerkezetében ennek az együttes szemléletnek a távoli visszhangja fedezhető föl: Mária a barlangban e világra szüli Fiát, lentebb megjelennek a bölcsek vagy a pásztorok. Az egységhez ragaszkodás jelentkezik a bizánci liturgia híres karácsonyi antifonájában is: „Minden tőled származó teremtmény, ó Urunk, hálatelt tanúskodását hozza Néked; az angyalok az éneküket, az egek egy csillagot, a bölcsek ajándékaikat, a pásztorok csodálkozásukat, a föld a barlangot, a sivatag a bölcsőt.” Ezek a tanúságok és más jelek azt bizonyítják, hogy Keleten komolyan törekedtek ezeknek az ünnepeknek egységbe foglalt értelmezésére. Más helyi egyházak másként jártak el: Egyiptomban - amint már ismertettük - nagyon korán a január 6-i ünnep elsősorban Krisztus keresztségére összpontosított, emiatt vízkereszt új és drámaibb tartalommal bővült. O, aki a Jordán folyónál mint Ür mutatkozott meg és a bűnös emberiséggel közösséget vállalt, más módon is vállára vette az emberiség sorsát, mert Jánosnak úgy jelentkezett, hogy az őbenne fölismerje, ő az „Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit”. Mivel Krisztus megjelenése, jelentkezése az általa teremtett világban a liturgikus ünneplés középpontja, habozás nélkül két esemény is társult hozzá, a napkeleti bölcsek imádása és a Jordánban történt megke- resztelkedés. Ez a kapcsolatteremtés modern szemléletünkben eléggé mesterségesnek tűnhet, ám Kelet misztérium-megértéséből következik. Január 6-ának liturgiája Krisztus keresztségére összpontosít a vizek megáldásával, ez utalás az
